Szobrot Farkas Árpádnak

2021. június 11., péntek, Kultúra

„Orra bukva az avaron,
és menni tovább mégis
ébreszteni a nagyra nőtt,
de alvó jegenyét is...”

Jövőt álmodó költőink közül talán nem mondok újat, ha a nemzedékem számára, a két ország partján, Váczi Mihály Még nem elég… és Farkas Árpád Orra bukva az avaron… című versei álltak hozzánk a legközelebb. A lobogó belső láz, a borzongás úgy sütött át a bőrön mindkét költő versében, mint a csontvelőt is didergetőn átfagyasztó februári szél, a vérünk besűrűsödött, mint később, asszonyidőkben. Mondtuk, mondtuk ezeket a verseket séta közben, kocsmai asztaloknál, cigarettafüstös részeg hajnalokon, a felettünk fénylő csillagok alatt, mert igen, ha tagadnánk is, fénylő csillagok övezték-kövezték a fiatalságunkból fölsejlő álmainkat, mert azok az idők még nem a józanító fájdalom pikkelyeit kivérző idők voltak, hanem épp ellenkezőleg, a sziklás, szakadékos, a hegyek csúcsára is elérhető álmokat álmodó fiatalság ideje. Igen, emlékszem, kilúdbőrözött a soraik hallatán tüskésre a testünk is, a szavak, a szavak szebben ragyogtak ránk, mint a simogató lánymosolyok: az érthetőség határán olyan lázat, hitet, mint ebben a két versben, addigi fiatalságunkban célként nem találtunk.

Aztán egy nap megláttam a költőt is. Csíkszeredában a fiatal költők antológiájának a bemutatóján, a Művelődési Ház lépcsőjén ott állt panyókára vetett kabátban, fehér ingben, magányosan Farkas Árpád. Hullámos fekete haja csillámlott a ráhulló napfényben…, és egyedülvalóságában olyan magányosnak tűnt, mintha egy megcsonkolt nemzet gondját cipelte volna gerincsorvasztó időkben a hátán.

Farkas Árpád szinte már az első megszólalásában is a hitet adó, nemzetféltő, őrző költők közé tartozott, még akkor is, ha arcát akkor még nem szabdalták a később már markáns-keménnyé a barázdált ráncok, és gondjaiban olyan egyenesen állt, mint a jegenyék.

Kevés olyan költőnk van, volt, mint az örökös fájdalmat sugárzó Farkas Árpád. Hasonlatainak, szókapcsolatainak a szövete mind-mind a szülőföld vérrel, könnyel áztatott rögeiből, fájdalmából vétettek, verseiben nem csak megszólaltatta a hazai tájat, a suvadásos dombok alatt a mélyben ott virrasztott az örök féltés, az egyetemes gondolat mögött a székely bánat. Évezredes fájdalmak, vágtató lópaták alatt összetört csontok, hullámzó temetők fényezték a szavait… És persze a kis népek fájdalma fölött a remény örök délibábja… Igen, Farkas Árpád a nagyvilág helyett a többnyire az otthonról hozott szülőföld széthulló arcát szólítja meg, kaszák, kések villannak veszejtő időkben, „az erdélyi asszonyok mögött” a Kárpát-medence soha be nem teljesedő álmai lebegnek, szilaj férfiak vágya fénylik, omlik. És persze a marcangoló kétely. A fájdalom örökös riadalmai: „Áron még szorítja, de Imre, Imre ő egyre jobban elhagyja magát”. És kérdem: a 21. század költői közül ki írná fel életmű kötetcímnek manapság, hogy olvasói is legyenek: „Ostorzúgásban ének”. És egyáltalán tudja-e még valaki Budapest belvárosában, Kis-Magyarországon: mi az ostor? A fájdalom hússzaggató, sziszegő testünkbe maró fénycsóvái? Dózsa tüzes koronája?

2021 februárjában Sepsiszentgyörgyön meghalt Farkas Árpád. A világban szétszóródott iskolatársai még aznap meghirdették egymás között: szobrot kell állítani Farkas Árpádnak. Szószólónak, harangnak a szélben dr. Ferenczy Ferencet, Székelyudvarhely volt polgármesterét kérték fel.

Lám, mire is jó a világháló!

Lőrincz György

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2021-06-11: Kultúra - Gazda József:

A művészet értelme (Jakobovits Márta kiállítása ürügyén)

Az Erdélyi Művészeti Központ emeleti termét második hete már, hogy Jakobovits Márta kiállítása foglalja el. Újszerű, vagy inkább a megszokottól különböző a látvány, mely hatására a belépő valósággal meghökken – ahogy mondani szokták: „földbe gyökerezik a lába”.
2021-06-11: Belföld - :

Áldozatot szednek a mutánsok is

Június 6-áig országos viszonylatban 1490 fertőzöttnél mutatták ki a koronavírus „aggodalmat keltő” négy változatát, azaz a brit (B.1.1.7), a dél-afrikai (B.1.351), a brazil (P.1) és az indiai (B.1.617.2) variáns valamelyikét – közölte e heti jelentésében az Országos Közegészségügyi Intézet.