Szórakozást és tanulást ígér minden korosztály számára a három napig Sepsiszentgyörgyön vendégeskedő Safari cirkusz. A külföldi vendégművészekkel kibővített magyarországi társulat idei produkciójának központjában az állatok állnak, látható és megismerhető a víziló, teve, dromedár, bivaly, láma, majom, lovak, lesz krokodil, kajmán, többféle kígyó, tarantula pók és fekete mérges skorpió, de nem hiányoznak az artisták és a bohóc sem. A Safari cikusz egyik központi figurája Tommy bohóc, a 34 éves fiatalember, ősei kétszáz éve cirkuszban dolgoznak, élnek, a Safari cirkusz családjuk vállalkozásaként működik.
,,A jó bohóc az, aki egyaránt meg tud nevettetni egy háromévest és egy kilencvenévest. A jó cirkusz pedig, amelyikből vidáman távozik a közönség, egy percig sem érzi, hogy unatkozna" — vallja, s nyolc hónapos romániai tapasztalatai alapján ígéri, ebben lesz része a sepsiszentgyörgyi közönségnek is. ,,A mosolygás életem alapja. Én úgy ébredek, hogy mosolygok, ez egy jó napnak a záloga" — mondja.
— Mióta vagy bohóc?
— Tulajdonképpen tizenkét éves korom óta, de egy ötödik generációs artistacsalád tagja vagyok. Cirkuszban nőttem fel, és kisebb-nagyobb megszakításokkal ott is éltem. Tanultam pszichológiát, próbálkoztam asztalossággal, hat évig kiszakadtam a cirkusz világából, külföldön éltem, azalatt voltam szállodai recepciós, dolgoztam pincérként, üzletvezetőként, de visszavonzott ez a világ. Külső szemlélő mondhatja, hogy cigányélet ez az örökös vándorlás, de nem igaz. Amíg egy átlag kisgyerek azt mondja, de jó, van otthon egy kiscicám, én azt mondhatom, van otthon egy púpos tevém.
— Hogyan lesz valaki bohóc, eszt örökölni kell, vagy megtanulható?
— Nálunk nincs olyan, hogy valaki csak bohóc. Idén, ebben a produkcióban az vagyok, de tavalyelőtt voltam illuzionista is, nőket varázsoltam el, három-, négyfelé vágtam őket, fejeket vettem le és raktam vissza. Én megtanultam az akrobatikát, tudok zsonglőrködni, értek az állatokhoz, ha nem is speciális idomárként, de ellátom, gondozom őket, foglalkozom velük. Hiába születtem cirkuszban, ahhoz, hogy valóban tagja legyek a társulatnak, megkapjam a működési engedélyt, el kellett végeznem a Magyar Állami Artistaképzőt. Én bohócságból vizsgáztam.
— Nyolc hónapja turnéztok Romániában, az utóbbi hetekben főleg Székelyföldön. Milyenek a tapasztalataid?
— Nagyon jó hangulatot sugároz vissza az itteni magyar közönség, teljesen más, mint amikor román vidéken játszottunk. Ott tartózkodóbbak az emberek, itt szívesebben bejönnek a porondra, amikor a bohóc behívja őket. Román vidéken románul zajlik az előadás, ott románul konferálok, úgy mutatom be az állatokat, itt csak magyarul. Mindig az adott vidéken élőkhöz igazodunk. Az elmúlt évek azt igazolják, hogy itt, Romániában mintha nagyobb lenne az igény. Volt olyan, hogy hosszú esős időszakot fogtunk ki, ami otthon, Magyarországon azt jelenti, ,,leég a cirkusz", nincs közönség. Itt, csodák csodája, telt házzal játszottunk. Pozitív tapasztalatunk az is, hogy itt eljönnek, érdeklődnek. A 17—19 éves, huszonéves fiatalok is. Nálunk inkább a kisgyerekek s az őket kísérő szülők, nagyszülők a vendégeink. Igény tehát van, de sokan drágának tartják a belépőjegyet, csakhogy arról mindenki megfeledkezik, mivel jár egy cirkusz fenntartása, utaztatása.
Tommy bohóc, Faierverger Tamás sokat mesélt még cirkuszukról, kiemelt szeretettel az állatokról. Rengeteg pénzt fektetnek újabb és újabb példányok beszerzésére, nagyon figyelnek gondozásukra. Volt olyan, állatkertből elhozott víziló, amelyik néhány hét alatt kigyógyult a búskomorságból, és sokan megcsodálják a ragyogó, fényes szőrű, hófehér, tiszta fogú tevét is, megjegyzik, sokfelé jártak, sok tevét láttak, de ilyen jól ápoltat nem. Soha nem fenyítik az állatokat idomításkor, jutalommal próbálják rávenni őket a feladatok elvégzésére. A román állatvédők — akik egyébként sűrűn ellenőrizték itteni turnéjuk alatt — meg is jegyezték, jó lenne minden cirkuszt rájuk bízni, akkor nem lenne gond az állatok kínzásával.
