Hogy kicsoda Dávid Gyula, akinek nyolcvanadik születésnapjára ez a bizarr, de találó című emlékkönyv (Önzetlen pulpitus) megjelent, azt megtudhatjuk a kötet vallomásos írásaiból, de már itt felhívnánk a figyelmet arra, hogy a személyes jellegű, emlékező és nosztalgiázó, Dávid Gyula jellemére és munkabírására, szerkesztői megbízhatóságára, töretlen lendületére hajazó írások mellett Egyed Péter például Laudatio című írásában kísérletet tesz a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására is.
,,Megkerülhetetlenül fontos az a monográfia értékű tanulmányfüzér, amelyet a kisebbségi intézményrendszer kialakulásáról, történetéről, úgyszintén mindaz, amit a kisebbségi irodalom, magyar irodalom és világirodalom paradigmájáról írt. Világosan megfogalmazta, hogy ebben a sajátos közegben mi az érték, hogyan kell érteni és értelmezni az értékrendiség, értékváltás és értékválasztás kérdéseit. (…) Ilyen alapon rajzolt aztán fontos szellemi portrékat Makkai Sándorról, Bánffy Miklósról — akinek a regénytrilógiáját is kiadta —, Tamási Áronról, Jordáky Lajosról, Szabédi Lászlóról…" Sokan rajzolják az ember, a töretlen ember portréját. Árulkodó Cs. Gyimesi Éva vallomásának már a címe is: Gerincoszlop…
Kétségtelen, Dávid Gyula élete nem volt könnyű, ígéretesen induló irodalomtörténészi pályáját megakasztotta és derékba törte az ötvenhat utáni ítélet, majdnem hét esztendőt töltött politikai fogolyként, együtt Páskándi Gézával és Páll Lajossal, a román börtönökben, lágerekben, hogy szabadulása után negyven-egynéhány évvel szerkeszthesse a román kommunizmus magyar mártírjainak nagy könyvét, emléket állítva a törvénytelenül meghurcoltaknak, a megalázottaknak és megszomorítottaknak. Megrendít a könyvben például a fogság éveit felidéző Páll Lajos-versciklus: ,,Isten malmai sehogy sem őrölnek / kár lassúsággal áltatni magunk, / mi le sem nyugszik, azzal virradunk / vitustáncban élő jámbor őrültek…"
De kiszabadulása után, egy ideig vízvezeték-szerelőként dolgozva is volt ereje folytatni. Irodalomtörténészként Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című monográfiájával tért vissza, foglalkoztatta az összehasonlító irodalomtudomány, sokat írt román írókról is, szerkesztett irodalmi lexikont éppen úgy, mint politikai elítéltek lexikonát. S írt sikerkönyvet Mikó Imrével közösen: a Jókai Erdélybent. Sokoldalú volt mindig, és kitartó, mint az öttusázók. Tudta, s ezt számtalan vallomás is hangsúlyozza a könyvben, hogy nem egy emberre méretezett feladatot végez.
Ehhez kívánunk a nyolcvanesztendős Dávid Gyulának további kitartó munkakedvet!
Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára. EMKE — Mentor Kiadó, Kolozsvár — Marosvásárhely, 2008