Egy francia színésznő Középajtán

2008. november 8., szombat, Kultúra

Fanny Ardant színésznő, aki számos francia és nemzetközi film (Végre vasárnap, Szomszéd szeretők, A kutyák, Egyesek és mások stb.) főszereplőjeként vált híressé, múlt héten fejezte be első, rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzett Cendres et Sang (Vér és hamu) című alkotását. A jórészt Középajtán és Miklósváron forgatott film középpontjában egy nő áll, aki férje elvesztését követően három gyermekével visszatér távoli szülőfalujába. Hősei karakterének alapjait — igazságot kereső, de sorsuk elől menekülni képtelen emberek — a görög drámákban kell keresni — mondotta a közel hatvanévesen is remek formában lévő művésznő, akivel az utolsó forgatási napon készíthettünk exkluzív interjút.

— Miért Kovászna megyét és miért Erdővidéket választotta forgatási helyszínként?

— Olyan helyszínt szerettem volna, mely nem szokványos, amit a moziba járók nem ismernek fel, s így némileg időtlenné tudná tenni a cselekményt. Szicília, a volt Jugoszlá­via és Románia merült fel, végül azért döntöttem utóbbi mellett, mert néhány éve a Franco Zeffirelli rendezte Mindörökké Callas forgatásakor már dolgoztam itt, s némileg ismertem az országot. A színteret keresőknek feltételként szabtam, hogy kizárólag Erdélyben, ott, ahol több nemzetiség él egymás mellett, vagy közvetlen szomszédságban, találják meg a helyszínt. Ez a régió remek választás volt: minden házban, minden kis szögletében, minden kőben ott rejtőznek a hagyományok, sőt, a szó legszorosabb, legjobb értelmében vett röghözkötöttség is jól érezhető, így a filmkockák is sokkal hitelesebbek lettek.

— Kérem, szóljon néhány szót a film cselekményéről és a forgatás körülményeiről.

— Fiatalkoromban nagy hatással voltak rám a görög drámák, ezért az ott fellelhető motívumok — bár modern környezetben — nagyon elevenen élni fognak. A film az igazság kereséséről szól, de mindannak ellenére, hogy a központi elem legtöbbször brutális, kegyetlen formájában bukkan elő, végül mégis a megbocsátás lesz erősebb. Szeretem hinni, hogy a szemet szemért, fogat fogért hitet a szeretet a valós életben is képes felülírni. A forgatásról csak azt mondhatom, hogy sokkal nehezebb a kamera háta mögött állni, mint azt valaha képzeltem. Színésznőként megtehettem, hogy önző módon viselkedem, s csak magamra gondolok, most viszont hatvanfős csapatot kellett igazgatnom, én lettem az utolsó, akinek igényeire odafigyeltem. Nem számítottam például arra, hogy rengeteg kisebb-nagyobb lelki sebet kapok a színészek vagy a stáb valamelyik tagjának részéről. Erre nem is lehet felkészülni.

— Vidékünkön egyre inkább téma a faluturizmus, ezért megkérdem: visszatér még ide mint magánember?

— Mivel Középajtán remek kiszolgálásban részesültem — úgy bántak velem, mint valami királykisasszonnyal —, nem tartom kizártnak, hogy valamikor visszatérek pihenni is. Nagy élmény volt számomra reggel a legelni induló, este a hazatérő teheneket látni, s jó érzés volt a mezei utakon biciklizni, vagy csak csendben a patak csendes folyását szemlélni. Emlékszem, egyszer a nyár folyamán, amikor még az előkészületek folytak, egy hétvégén a csapatból egyedül én maradtam itt. Olyan jólesett, hogy Erdély közepén, egy kis faluban lehetek, és a nagy csendben csak magam lehetek. Igen, egyszer visszatérek, télen is szívesen megnézném a környéket!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 428
szavazógép
2008-11-08: Kultúra - Szekeres Attila:

Ősi magyar motívumok (Egy elsikkadt kiállítás — Dávid Júlia üvegfestményei)

Igen kevesen gyönyörködhettek a jelenleg Szegeden élő Dávid Júlia marosvásárhelyi festőművész tárlatában a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron Teremben a Magyar Művészetért Díj-átadó gálán. Ugyanis a műsorral tarkított rendezvényen elmaradt a forgatókönyvben szereplő kiállítás bekonferálása. Így csupán a közönség egy része vette észre, hogy ,,valami" ott díszeleg a fal mellett: a művésznő a szászrégeni református egyházközségnek adományozott, ősi magyar motívumokkal díszített üvegfestményeit állította ki.
2008-11-08: Kultúra - Bogdán László:

Önzetlen pulpitus (Olvasólámpa)

Hogy kicsoda Dávid Gyula, akinek nyolcvanadik születésnapjára ez a bizarr, de találó című emlékkönyv (Önzetlen pulpitus) megjelent, azt megtudhatjuk a kötet vallomásos írásaiból, de már itt felhívnánk a figyelmet arra, hogy a személyes jellegű, emlékező és nosztalgiázó, Dávid Gyula jellemére és munkabírására, szerkesztői megbízhatóságára, töretlen lendületére hajazó írások mellett Egyed Péter például Laudatio című írásában kísérletet tesz a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására is.