Tibodi Ferencnek a Háromszékben megjelent, a sepsiszentgyörgyi sörgyártás újjáélesztőjével, Szabó Rudolffal folytatott beszélgetésében elhangzott, hogy a múlt század fordulójának éveiben Illyefalva jelentős komlótermesztő vidék volt. A háromszéki sörgyártás kezdeteit is számba vesszük alább.
Komlótermesztés
Megyénk korabeli napilapja, a Székely Nemzet s annak utóda, a Székely Nép számos írása foglalkozik nemcsak e növény termesztésével, de közli szakemberek részletes tanácsait, a forgalmazási lehetőségeket is.
Megtudhatjuk, hogy Illyefalván, Sepsiszentgyörgyön (Benkő János, Nagy István iskolaigazgató), Málnáson, Bodolán (gróf Mikes Zsigmond) voltak jelentős ültetvények, de mivel árpából a sört házilag is főzték, a gazdák saját, házi használatra is termesztették adalékként a komlót. Talán a legjelentősebb termelő a megyében az illyefalvi Imreh Lajos, aki mások mellett már 1883-tól felvilágosításokkal látja el az érdeklődőket, ismerteti a komlófajtákat, a gazdákat a Segesvár környékiekhez hasonlóan a helyi termesztésre ösztönzi, hogy ne szoruljanak a költséges németországi, angliai behozatalra. Imreh állandó résztvevője az évenként megrendezett megyei gazdasági kiállításnak, ahol 1907-ben 24 képet mutatott be a komló termesztéséről.
Szárító-épületek és a komlóültetvény
A tulajdonomban levő néhány, a múlt század elején készült felvételen Imreh Lajos illyefalvi komlótelepe látható. Az első képen a telep raktárhelyiségét látjuk, míg a másodikon a szárítókat és az ültetvény egy részét. A második felvételt képeslapként elküldő feladó a hátoldalon közli, hogy azt maga „Imreh L. bácsi csinálta”. (A Székely Nemzet 1890. évi egyik számában arról olvashatunk, hogy Imreh Lajos szárítói tűzvész áldozatává váltak, s mintegy 35 mázsa szárított komló semmisült meg.) A legnagyobb dokumentumértékű az a kollázskép, melyen középen Imreh Lajosnak a különböző hazai és nemzetközi kiállításokon nyert díjai láthatók, s két nyelven, magyarul és németül közli elérhetőségi címét. A szöveg teljes magyar része így hangzik: „Imreh Lajos komló-telepei, Háromszék m. Illyefalva, Magyarország. Távirdaállomás, vasútállomás Úzon. A berlini nemzetközi kiállításon arany- és ezüstéremmel kitüntetve.” A kép alsó és felső harmadában öt felvételt láthatunk a komlótelepről.
Háromszéki sörgyárak
A múlt század fordulóján néhány jelentéktelenebb sörfőzde mellett három, már gyárnak nevezhető üzemben készült a „folyékony kenyér” Háromszéken. Sepsiszentgyörgyön Wellenreiter János 1857-ben létesített sörgyárat, vagy amint akkor nevezték: sörfőzdét vagy sörházat. Ez kezdetben a család 1837-ben épült, ma is álló házában működött (egy része ma a megyei Caritas szervezet székháza). Az 1998-ban végzett tatarozási munkálatok alkalmával az utcai fal felső mészrétegeinek eltávolítása után a kapu fölött láthatóvá vált az egykor itt üzemelő cég felirata is, ezt a néhány évvel ezelőtti tatarozás alkalmával hagyománytisztelet hiányában újból bemázolták.
Ma már dokumentum-értékűek a „reklámkártya” által megőrzött felvételek
A sörfogyasztás terjedésével szükségessé vált a termelés fokozása, a gyár bővítése. Wellenreiter Jánosné 1892-ben új gyárát a szemközti telken építtette fel. A főzde termelése 1898-ban elérte a 4500 hektolitert.
A Wellenreiter-féle új sörfőzde Sepsiszentgyörgyön
Kézdivásárhely két sörgyárával együtt látták el sörrel a háromszéki és csíki fogyasztókat. Eközben állandó és egyre nyomasztóbb konkurenciában álltak a szebeni, brassói és földvári sörfőzdékkel, ami végül a Wellenreiter cég csődjéhez vezetett. Néhány vállalkozó Schwarz Ferenc vezetésével 1902 januárjában Székely Sörgyár Részvénytársaság néven 1000 darab, egyenként 200 korona értékű részvény eladásával próbálkozott. Ekképp szerették volna megvásárolni a gyárat és telkét. Sikertelen vállalkozásuk 1904-ben a sörgyár teljes felszámolásához vezetett.
A Székely Sörgyár Részvénytársaság megalapítása kudarcba fulladt
A gyár lebontásának körülményeit nem ismerjük, de tény, hogy telkét 1907 novemberében a magyar állam 40 000 koronáért megvásárolta a tanítóképző számára: itt épült fel a mai Mihai Viteazul Főgimnáziumnak otthont adó iskolaépület.
A kantai gyár sörének címkéje az 1940-es évekből
Wellenreiter György földbirtokos (János testvére) sikeresebb volt. Sörfőzdéjét a testvérével egy időben, az 1850-es évek közepén indította be Kantában a Tordai-patak partján. Az üzemet 1870-ben kibővítette, 1890-ben pedig a bécsi Rich&Co cég által gyártott modern berendezésekkel szerelte fel. Mellette új pincét, jégvermet, szárítót épített, évi termelése 3000–4000 litert tett ki, melynek nagy részét Csíkba és Gyergyóba szállította. Az általa Kézdivásárhelyen működtetett gyárban utódai még az 1940-es években is főzték a sört.
Török Samu sörgyára Kézdivásárhelyen
Török Samu sörgyára 1862-ben épült fel Kézdivásárhelyen. Udvarán két nagy gyárkémény volt, amelyeket később lebontottak, a gyár tetejét pedig újjáépítették. A későbbiekben Kalit Kálmán bőrműves megvette, és az 1880-as, 90-es években műhelyt rendezett be a volt gyár területén, végül Erdély Mihály csíki vállalkozónak adta el, aki újból beindította a sör gyártását. A sörgyárból egy alagúton át, kis szekérrel szállították a sört tárolásra a szomszédos Kovács Miklós pincéjébe – olvashatjuk a Kézdivásárhely műemlékei című internetes oldalon. Mellékelt képünk az 1930-as években készült.
Képek a szerző gyűjteményéből
