Az 1970-es árvíz után az Olt medrének szabályozásával egy időben Ion Dumitrescu és Ródé István, a városrendezési iroda munkatársai egy mesterséges tóval ellátott szabadidőközpont létesítését javasolták a folyón átvezető vashíd mellett. A javaslatot tett követte, a terület nagy részét a helyi mezőgazdasági szövetkezettől, kisebbik felét az akkori fegyveres erők minisztériumától sajátították ki. A munkálatokat társadalmi munkában a város különböző vállalatai végezték, a tó közepén levő szigeten emelt  kis vendéglő épületét a nemrég elhunyt Deák Károly tervezte.

Az Olt mente

Környékéről tudnunk kell, hogy ott, ahol az Olt nyugat–keleti folyását derékszögben észak–déli irányban váltja, 1862-ben a sepsiszentgyörgyi református egyház egy alig néhány évig működő malmot épített, melynek gátja (pár évtizeddel ezelőtt a folyó kanyarjában még jól látszottak az egykori gát kövei) annyira megemelte a folyó szintjét, hogy tőle északra, az Olt bal partján még a 18. században épített, akkor Karácsony Máté által bérelt malom működésképtelenné vált. A viták és perlekedések következménye az lett, hogy a Daczó család, a malom tulajdonosa az előzőtől kissé fennebb új malom építését határozta el a Oltnak a mai Electrica áramszolgáltatási vállalattal szembeni bal partján.

A malomcsárda

Ez a malom a köztudatban Karácsony-malom néven vált ismertté, bár a város legvagyonosabb családjának, a Daczóknak tulajdonában állt. A Karácsony család 1880-ban vásárolta meg, s őrölte több mint másfél évszázadon át, 1960-ig a városi gazdák Szépmezőn termelt gabonáját. A malmot egyébként Gyuribá malmának is nevezték, s már 1790-ből találunk feljegyzést róla. Idősebb Karácsony György – a millenniumi Emlékkönyv szerint – „a sepsiszentgyörgyi nagymalom tulajdonosa, a leghíresebb és legvagyonosabb molnár az Olt mentén. Malma két pár hengerre berendezett műmalom. Dinasztia a molnárok között: molnár volt minden nemzetsége, s fiai is apjok mesterségét követik”. 

1893-ban megszűnik a malom egyeduralma, ugyanis mintegy két kilométerrel lennebb Molnár Jenő újabb vízimalmot épít, melyet 1901-ben háromemeletes „műmalommá” alakít át. Az 1970-es árvíz utáni mederszabályozási munkálatok következtében mind említett két malom, mind a kilyéni Veress- és a szotyori Szász-malom gátjait lebontották vagy a vizet elterelték, így további működésük lehetetlenné vált.

Strandolók a Karácsony-malom gátján

A Karácsony-malom név különben annak következtében is gyakran emlegetett volt a város lakóinak körében, hogy a folyó gátja alatti folyásában és keletről a malomárok határolta szigeten alakult ki a múlt század húszas éveiben a város közkedveltté vált strandja. A Niszel és Schwarz cég jóvoltából már 1924-ben fülkék álltak a fürdőzők rendelkezésére. Később tornaszerekkel, alkalmi sportpályákkal bővült. A folyó medrének közvetlenül a gát alatti  egyenetlensége, helyenként a gát kövein gyorsan lezúduló vízfolyás és a strandolók által Lópince néven ismert örvény állandó veszélyt jelentett a gyermekek és az úszni nem tudók számára. Mindennek ellenére a nap és a víz szerelmesei a gát kövein is kitűnően napfürdőzhettek, a zubogók mai szóhasználattal élve igazi jacuzzit, pezsgőfürdőt biztosítottak, a gát fölötti híd karfájáról a merészebbek ugrástechnikájukat csiszolhatták, a távúszást kedvelők számára pedig a gát fölötti lassú vízfolyásban akár kilométernyit is lehetett úszni mindkét irányban. A múlt század ötvenes éveinek végén a helyi kereskedelmi vállalat vendéglátó egységet létesített Malomcsárda néven. A tavaszi árvizek gyakran elöntötték a szigetet, így évente kellett felújítási munkálatokat, teraszosítást végezni. A strand felszámolása után a csárdát a Pacéra szállították, ahol 1997-ig Vadászcsárda néven télen a sízők, nyáron a kirándulók szolgálatában állt.

József Álmos