Az én lovam sebes, mint a villám,
Úgy repül, mint kis gyermek a hintán.
Jó kedvemben fel is ülök rája,
Még a szélvész se jár a nyomába.
Az én lovam aranyos kis jószág,
Többet ér, mint a legdrágább ország.
Ha akarom, könnyű, mint a lepke,
Ha akarom, lassú, mint a medve.
Édesanyám vette tavaly nyáron,
Mikor egyszer künn járt a vásáron.
Kis lovamnak sehol párja nincsen,
Csak az kár, hogy fából van a kincsem.

Romhányi József: Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
elmondom kecskéül!
Mekk!

Egyelek meg, de remek kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek benneteket elkergetnek!
Mekk!

De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek…
Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetes vederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek! Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban
„Sok kicsi, sokra megy” –dúdolja magában.