Ráduly Sarolta hat unoka büszke nagymamája, közülük minden bizonnyal Szilágyi Áron neve lehet ismerős, aki immár háromszoros olimpiai bajnok kardvívónak vallhatja magát. A 31 éves sportoló Tokióban sporttörténelmet írt azzal, hogy első férfi vívóként harmadszor is a legjobbnak bizonyult egyéniben. A történet érdekessége, hogy Sári néni Sepsiszentgyörgyön született 1925. decemberében, majd a következő 14 évet szintén a megyeszékhelyen töltötte, ezt követően az élet úgy hozta, hogy szüleivel és két húgával Budapestre költözött. Szíve, szülőföldje iránti szeretete és honvágya minden évben hazahozza, ám szép kora miatt segítségre szorul, így Áron bátyja, Dániel szívesen áll nagymamája rendelkezésére.
Ismerősöm telefonon hívta fel a figyelmem arra, hogy Szilágyi Áron nagymamája a városban tartózkodik, ugyanis egyik unokájával hazalátogatott. Ekkor tudatosult bennem, hogy a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó egynegyed részt sepsiszentgyörgyi! Sári néni beleegyezett, hogy találkozik velem, így unokája jelenlétében rokonuk udvarán beszélgethettünk – egykor Sári néni nagymamája lakott ezen az udvaron található házban.
Sári néni édesapja kiváló cipész volt, mindig jó minőségű, drágább cipőket készített, azonban a főnöke nem jutalmazta megfelelően a munkáját, emiatt elkezdett otthon dolgozni. Ezeket a cipőket ügyvédek, orvosok és igazgatók engedhették meg maguknak, azonban ők nem mentek a Borvíz utcába, hanem a főtéren található üzletben vásároltak. Emiatt kénytelenek voltak más megoldást keresni, édesapja öccse Brassóban dolgozott, a főnöke megbízható utódot keresett az üzletébe. Az üzlettulajdonos a Sári néni édesapjára bízta a boltot, akinek nagyon megtetszett az új munkahely, nem akart visszaköltözni Sepsiszentgyörgyre, de végül mégis beadta a derekát. Nem sokkal később édesanyja egyik gyermekkori barátja ajánlotta fel, hogy beosztását kihasználva munkát szerez nekik Budapesten. A szülők éltek a lehetőséggel, a magyar fővárosba költöztek, édesapja nemsokára a minisztériumban kapott munkát.
Sári néni elmesélte, 1940 őszén hagyták el az országot, így a gimnázium negyedik évét már Budapesten végezte. Tanítónő akart lenni, viszont a szülei nem támogatták törekvését, majd a gazdasági iskola végeztével a minisztérium irodájába került, ugyanis az iskolában hamar elsajátította a gyorsírást és a gépírást. Férjét a munkahelyán ismerte meg, két lányuk született, egyikből orvos, a másikból gyógyszerész lett. Két gyermeke hat unokával ajándékozta meg, akik Sári néni szerint rendkívül rendesek és kedvesek.
Nyugdíjas és özvegy, férje már évekkel ezelőtt meghalt. Kertes házban él Budapesten nagyobbik lányával. Férje halála után ideje nagy részét az unokákkal töltötte, akik segítettek neki átvészelni a nehéz időszakot. Mindig hatalmas honvágya van, visszaemlékszik, hogy gyermekként nem is akart elköltözni, emiatt sokat sírt. Mosolyogva mesélte, hogy idén majdnem mindegyik rokona eljött és köszöntötte, ami nagyon meghatotta.
Néhány sepsiszentgyörgyi rokonnal
Sári néni rendkívül fontosnak tartotta, hogy unokáival megismertesse szülővárosát, az évek során mindegyiküket elhozta Sepsiszentgyörgyre, így gyermekként Áron is többször megfordult már a városban. Tavaly a járvány miatt nem utazhattak haza, így idén még jobban várta, hogy hazajöjjön, a rokonok pedig minden évben szívesen fogadják. Úgy véli, ha nem tudna idejönni, bele is betegedne, hiszen Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, ide húzza a szíve. A testvérei már meghaltak, decemberben lesz 96 éves, viszont még képes főzni, néhány levest el tud készíteni. Vidáman meséli, hogy jó közegben van, ami életben tartja. Számára a világ legszebb városa Sepsiszentgyörgy, és bár hosszú az út, mindig élvezi, hogy az unokájával utazhat.
Már nagyon várja, hogy találkozhasson háromszoros olimpiai bajnok unokájával, akit majd szeretettel köszönt. Sári néni elmesélte, az unokái jól neveltek, van szívük és eszük, így mindent észrevesznek. Áron bátyja, Dániel matematikai elemző, húga, Fruzsina egy közepes méretű cégnél a humánerőforrás-osztályon dolgozik. Mindig követi Áron versenyeit, aki szerinte végtelenül szerény és tevékeny fiatalember. Áron felesége, Szántó Beáta szintén erdélyi kötődésű, ugyanis Marosvásárhelyen született. A család nagyon büszke a világ- és Európa-bajnok Áronra, nagyobb ünneplést is terveznek a Tokióban bronzérmet szerző vívócsapatnak, majd egy kisebb családi összejövetel is lesz.
Sári néni beszélgetésünk végén elérzékenyülve mondta, minden évben mielőtt hazautazna Budapestre, virágot visz nagymamája sírjára, aki számára nagyon kedves volt, és akivel mintaszerű kapcsolatot ápolt.
