A Keskeny út misszió 2005-ben alakult, fesztiválokon, nyári nagy rendezvényeken vettünk részt vele, hogy megszólítsuk azokat a fiatalokat, akik nem feltétlenül vesznek részt az egyház által szervezett táborokban, találkozókon és konferenciákon. Célunk, hogy megmutassuk, hogy Istennel élni lehet, és hogy ez jó. Az idén, mivel sok fesztivált nem szerveznek meg – például a Tusványost, ahol alakulásunk óta mi is megszakítás nélkül részt vettünk –, úgy döntöttünk, hogy Székelyföld központjában, a Székelyudvarhely melletti Bikafalván szervezünk mi magunk egy eseményt. Az új helyzetben, amikor a régi utak nem járhatóak, új utakat kell keresnünk, ez a Keskeny út, amelyen Bikafalván elindultunk. Az alábbiakban a július 23-ai esemény beszámolója következik.
Bardócz Csaba
„Érzed a Mindenhatót minden hegyben, minden látványban”
Isten ereje az én gyengeségem által ér célhoz. Rátoni Botond kisgalambfalvi református lelkipásztor biztató szavaival indult a pénteki nap Bikafalván. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk van egyenként szükségünk Istenre. Emellett még három nagyon értékes és megfontolandó gondolatot szeretnék kiemelni az elhangzottakból: az egyik az imádsághoz és a személyes imádkozásunkhoz kapcsolódik, miszerint az Úristen nagyon jól tudja azt, hogy mire van szüksége a mi életünknek. A második az embertársi viszonyainkhoz kapcsolódik, hiszen Isten hozzánk való viszonya szorosan összefűződik azzal, ahogyan mi viszonyulunk a többi emberhez. A harmadik (számomra) fontos mondat az, hogy ha a lényegtelen dolgokra figyelünk oda, és a fókuszt nem az örökkévalóságra helyezzük, akkor nagyon hamar elsiklunk a lényeges dolgok fölött és mellett.
Az áhítat után azok, akik aktívan szerették volna eltölteni a szünetet, Szász Loránd tiszteletes vezetésével énektanuláson vehettek részt. A délután további részében sor került egy újabb érdekes előadásra. Itt szeretném elmondani azt, hogy nagyon régen nem voltam olyan alkalmon, ahol az előadó végig fenn tudta tartani a közönség figyelmét és érdeklődését. Varga Csaba nagyváradi hegymászónak, aki „tisztán”, azaz teherhordók (serpák) és oxigénpalack nélkül mászik, ez sikerült. Minden csúcshódításkor egy Nagyvárad feliratú zászlót is visz magával, amelyet ki is tűz, jelezve az erdélyi magyarok, a magyarság számára, hogy van remény, nincs okunk az elkeseredésre.
Van-e élet a halálzónában? A Kalifa Alpin csapat hegymászója azt vallja, hogy fent, a hegyen van az igazi élet, az igazi harc az életért, hiszen ott még egy kis víznek, teának, levesnek az elkészítése is sokkal nehezebb, ott minden felértékelődik. Ott fent, a cél, a csúcs felé haladva az ember gondolatai letisztulnak, úgy érzi, minden ima célba ér, amit elmond. „Érzed a Mindenhatót minden hegyben, minden látványban.”
Az előadással párhuzamosan gyermekfoglalkozás zajlott, ahol az előadást hallgató szülők gyermekeivel foglalkoztak a munkatársak. Láthatatlan színházra is sor került. Úgy érzem, a Kiút együttes koncertje méltó zárása volt a napnak, jó volt Istent dicsérni ezekkel a szép dalokkal és kiváló hangszereléssel. A rendezvény a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.
Dombi Anita Etelka
