Farcádi Botond
Háromnyelvű – román, magyar és ukrán – helységnévtáblát helyeztek ki hétfőn Máramarosszigeten. A helyi RMDSZ képviselői szerint az ukrán határ közelében található településen élő magyarság régi vágya valósult meg ezzel, és bizonyára kijelenthetjük azt is: a hírnek a tábla-, jelkép- és feliratháborúban edzett székelyföldi magyarok is ugyanúgy örülnek, mint szórványban élő nemzettársaik. A magyarok mellett, persze, örülhetnek a Máramarosszigeten, valamint az ország más tájain élő ukránok, de hinni merjük: a többségi román nemzethez tartozók jelentős része is.
A máramarosszigeti helységnévtáblának amúgy van egy kevésbé dicső előtörténete is: 2019-ben egyszer már feltüntették magyarul is a település nevét, ám az mindössze egy napot tartott, másnapra le is festették. Akkor az RMDSZ-es alpolgármester kezdeményezte a magyar feliratot, a városvezető pedig rendelettel szerzett érvényt a javaslatnak – most azonban a helyi tanács szavazott a háromnyelvű tábláról. És ami különösen fontos: az RMDSZ-es kezdeményezést mindenik román párt, a liberálisok, a szociáldemokraták és az USR–PLUS is támogatta, gyakorlatilag tehát egyhangúlag döntöttek a többnyelvű tábláról. Persze, önmagában ez még nem biztosíték arra, hogy ezúttal nem akad olyasvalaki, akinek sérti a szemét a többnyelvű tábla, de mindenképpen fontos jelzés, hogy a helyi közösség választott képviselői pártszínezettől függetlenül egyként sorakoztak föl a kezdeményezés mögé.
A történelmi Máramaros egykori székhelyén amúgy törvény szerint nem lenne kötelező magyarul és ukránul is kiírni a település nevét, hiszen Máramarosszigeten a 35 ezer lakos alig 10–11 százaléka magyar, ukránok pedig ennél is kevesebben élnek. Nincs meg tehát a bűvös 20 százalékos küszöb, amely kötelezné a városvezetést a többnyelvűség biztosítására – ennek tükrében pedig még inkább figyelemre méltó gesztus a helyi tanács egyhangú támogatása. Az, hogy a helyi tanácsban senki nem ellenezte a javaslatot, akár nagyobb védelmet is jelenthet a többnyelvű táblának az esetleges nacionalista vandalizmus ellen, a magyarság helyi vezetői szerint ugyanakkor a döntés megerősítheti a kapcsolatot többség és kisebbségek között.
A sajtónak nyilatkozó helyi magyar vezetők azt is kiemelték: a tanácstagok és véleményformálók a normalitás jeleként értékelték a kezdeményezést – és a máramarosszigeti történet ebben a tekintetben lehet örömhír az ország más vidékein élő magyarok számára is: egyszer talán csak el lehet jutni oda, hogy a román többség maga látja be, semmit nem veszít azzal, ha a nyelvi jogok biztosítása révén is hozzájárul ahhoz, hogy a vele együtt, kisebbségben élő magyar közösség otthon érezze magát Romániában.
