Megteltek a vártemplom padjai a zömében székelyföldi Bardócz, Bardocz, Bardoczi nevet viselőkkel és rokonokkal, akik nyolcadik alkalommal gyűltek egybe köszönteni egymást vagy ismerkedni, mert olyanok is érkeztek, akik először találkoztak a nemzetség tagjaival, köztük szép számban fiatalok, zsenge korúak is a szülők, nagyszülők kíséretében.
Két ifjú tartotta a nagybaconi és futásfalvi családi címeres zászlókat az úrasztala előtt, és a templomi istentiszteleten Bucsi Zsolt vártemplomi parókus lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Mózes 2. könyve, 20. fejezete 4–6. verseinek tartalmából emelte ki azokat a családtörténeti elemeket, melyek máig tartóan fontosak. Bardocz Tünde, a találkozók fő szervezője a felújított vártemplom rövid történetét és építészeti értékeit ismertette a vendégcsoporttal, mely a várfal előtt álló nemzedéki emlékkopjánál folytatta a programot, elhangzott a családi himnusz, szavalt egy futásfalvi Bardocz unoka.
A székely eredetű régi Bardocz családnak az erdővidéki Bardoc község volt a bölcsője, ahonnan először Nagybaconba, onnan Futásfalvára telepedtek, s később szétszóródtak Székelyföldön, de az anyaországba is – mindezt már szájhagyományként adta tovább a Sepsiszentgyörgyön élő Bardocz Tibor, Bardocz Tünde édesapja. A család őse Bardocz Mihály volt, aki 1554-ben élt. A futásfalvi Bardoczok 1650-ben nyertek nemességet II. Rákóczi Györgytől, a nagybaconiak pedig Apafi Mihálytól 1670-ben. Az eltelt századokban számos Bardocz nevű vagy leszármazott gazdagította életével-tevékenységével a família történetét, Bardocz Dániel például a Váradi-féle mozgalomban vett részt, s emiatt 1854. május 4-én tizenöt évi sáncmunkára ítélték.
A világtalálkozó a nagy családi terített asztal mellett folytatódott, ahol a jelenlevők megtekinthették a 18 méter hosszúságú kinyomtatott Bardocz-családfát, ki-ki megkereshette rajta saját magát. Bardocz István, a futásfalviak szervezője köszöntötte a népes asztaltársaságot, melyen családi kapcsolódása révén jelen volt Beke Ernő, a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Háza tulajdonosa, az ő ősei alapították a kovásznai Bardocz-mofettát, tapsvihar fogadta a találkozóra közben megérkezett fiát, Beke Istvánt és családját. Az asztalnál koccintott a 80 éves Veress-Bardocz Ilonka néni, s az itthoniak között jól érezték magukat a Zala megyei Bardoczok, a csíksomlyóiak, akik éppen a horvát határ mentéről indultak el erre a találkozóra, de a honvágy hozta haza Kőszegdorozsmáról a nagybaconi Bardocz István tehetséges faragómestert, Bardocz Hunor István pedig katonaiskolai mundérban éppen Debrecenből érkezett. A zenét és a talpalávalót is Bardocz leszármazott szolgáltatta, az ének és a tánc délutánba futott. A jövő évi találkozó helyszíne Kézdivásárhely lesz.
