Nagyoláh Ilonkát a nagyenyedi tanítóképzős évek után ebbe a faluba sodorta az élet, és sikerült véglegesen ikafalvivá válnia. Ötven tanítványából harmincan ültek be a régi iskolapadokba, beszéltek a maguk mögött hagyott évekről, együtt énekeltek ismét tanító nénijükkel. A legmesszibbről, Kolozsvárról Erdélyi Tünde református lelkész érkezett. Rég vágyott már látni azt a falut, ahol édesapja, Erdélyi Zsombor lelkipásztor több mint egy évtizedig szolgált, s ahol emlékezetes és boldog gyerekkorát töltötte. A falu templomában Tódor Béla albisi református lelkipásztor szólt az érkezőkhöz és a helyi hívekhez, Ilonka tanító néni itt adta át egykori fényképfelvételekkel is emlékeztető ajándék sorait egykori tanítványainak.

A templom előterében példamutató emlékezéssel folytatták az ünnepet. Néhány egykori lelkes tanítvány kezdeményezésére, a Papok hegye régi temetőjéből származó, a pusztulásnak kitett tucatnyi nagyon régi sírkőből kerekítettek ki kőtárat. A cinterembe szállított sírkövek alig betűzhető feliratait Nagyoláh Ilonka és Gál Orsolya részben felújította.

Ezt követően Ilonka tanító néni egykori kedves tanítványa, Mátis Izabella Különleges harmónia című verseskötetét mutatták be. A Gál Orsolya színes rajzaival illusztrált könyvet Dimény H. Árpád költő, a Székely Hírmondó szerkesztője méltatta. A kötet Mátis Izabella második munkája, ezt megelőzően szülőfalujának kismonográfiáját állította össze.

A tartalmas délelőttöt terített asztal követte. A fiatalok, köztük egykori tanítványok is, Mátis Vilma által rendezett színművet mutattak be. Estébe nyúló táncmulatsággal ért véget a rendezvénysorozat, melyet megtisztelt jelenlétével Rákosi Árpád, Csernáton község polgármestere is.