„Nem az életnek adunk napokat, hanem a napoknak életet” – vallja a nagyajtai Kisgyörgy Lenke, aki egyike a legelső ápolóknak, akik munkát vállaltak a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) otthoni betegápoló szolgálatában, és azóta több száz idős embernek, köztük egyedül élőknek is segített enyhíteni szenvedésükön, kezelni őket betegségük különböző állapotában és szakaszában, kötözte sebeiket, de olykor lelki gondjaikat is gyógyította. 2005 óta jár naponta házról házra, egyesekhez hetente többször, másokhoz alkalmilag, az egyedül élő páciensei egy részének ő a kapcsolattartója a világgal. Hasonló munkát végez a középajtai Matuz Ildikó is, aki egy évvel később, 2006-tól munkatársa a Diakóniának. Ők ketten a falu egészségügyi mindenesei.

Egyetlen gyógyszertár működik a községközpontban, a helyi családorvos Nagyajtán rendel, kedden a középajtaiak orvosa, de asszisztensével együtt nem helyben lakó, mindketten ingáznak, ezért a délutáni és a hét végi önkéntes szolgálat a két diakónus nyakába szakad. Hirtelen felmegy valakinek a vérnyomása, megsérül házimunka közben, megharapja a kutya, felhasítja a kezét egy rozsdás szeg – lehet bármilyen sérülés, a két ápoló veszi a táskáját és indul. Kettőjüknek hatvanegy nyilvántartott páciensük van, ezenkívül ellátják az alkalmi eseteket is, egyesekhez naponta el kell látogatniuk, másoknál két-három naponta kötöznek, az ágyban fekvőknél változó a helyzet, attól függ, egyedül élnek-e vagy vannak hozzátartozóik, akik segítenek.

Lenkét és Ildikót tevékenységük fizikai és lelki terheléssel járó nehézségeiről kérdeztük, mindketten azt mondták, adnak is, kapnak is. Azt ellenben nem értik, hogy a legtöbb egyedül élő idős beteg mindenfélét kitalál, hogy mentse a gyermekeit, kettőt-hármat felneveltek, el is mondják, hogy nem volt könnyű, de „most a fiatalok nagyon elfoglaltak, érthető, hogy nem érnek rá meglátogatni a szülőket”. Ezzel ellentétben ritka példa a kilenc éve özvegy, egyedül élő nyolcvankét éves Pál Rózsika néni esete, akit két gyermeke nem hagy magára, mégis a betegségek s az egyedüllét miatt nehezen telnek a napjai. Több mint tíz éve páciense Kisgyörgy Lenkének, a diakónust szinte családtagnak tekinti, ha öröme vagy bánata van, megosztja vele. Időnként Matuz Ildikó helyettesíti, vele is jó barátságban van. Szükség esetén a két ápoló minden háznál úgy igyekszik helyettesíteni a másikat, hogy azt az idős ellátottak ne érezzék meg túlságosan.
 

Egy napig sem szünetelt az ellátás

A járvány miatt szigorúbban be kellett tartani az elővigyázatossági eljárásokat, a fertőtlenítést, a védőfelszerelés használatát, de egyetlen napig sem állt le a Diakónia otthoni beteggondozási szolgálata – magyarázta lapunk érdeklődésére Tóth Anna, a segítőszolgálat lelkész-igazgatója. A korábbihoz képest háromszoros-négyszeres áron tudják megvásárolni a gumikesztyűt, amihez nem kaptak külön állami támogatást, de a svájci HEKS Alapítvány kiegészítette a járvány előtti támogatási összeget, valamint saját forrásokból sikerült biztosítani a védőfelszereléseket és fertőtlenítőket a munkatársaknak.

Jelenleg hatvannégy háromszéki faluban és három városban látja el az idős betegeket a Diakónia negyvenegy főállású ápolója, huszonnégy szolgálati autóval járják a településeket. Közel hétszáz nyilvántartott és még mintegy háromszáz alkalmi esetet látnak el havonta, vannak, akiket naponta látogatnak, másokat hetente egyszer-kétszer, illetve szükség esetén. A korábbihoz képest megnövekedett a kötözések, a műtétek utáni sebek ellátásának száma, több az olyan eset, ami kórházi ellátást igényelne, de a járvány miatt ezek a feladatok is a helyi egészségügyiekre hárulnak – hangsúlyozta Tóth Anna. Sok településen nem helybéli a családorvos és az asszisztense vagy csak a községközpontban van orvosi rendelő, ezért a Diakónia munkatársainak kell ellátniuk a lakosságot az ő hiányukban – mondotta. Kiemelte Nagyajtát és Középajtát, ahol háromszéki viszonylatban jelenleg a legtöbb regisztrált pácienst látja el a két említett munkatársuk, de azok is nehéz helyszínnek számítanak, ahol egy ápoló egyedül dolgozik egy adott terepen.

A diakóniai nyílt napok mai zágoni állomásán – miként a korábbi helyszínen is történt – arra számítanak, hogy az ellátottak mellett a helyi lakosság is érdeklődik. A lelkészi és a polgármesteri köszöntő után a Diakónia ismerteti az otthoni betegápolást és a többi ehhez kapcsolódó segítő tevékenységet, a segédeszköz-kölcsönzést, a szociális mosodát, a gyászfeldolgozó csoportot, idősklubot és az anyagi hátteret, ami ezt a munkát biztosítja. A helyi önkormányzatok a költségek 60 százalékát, a megyei önkormányzat 9 százalékát állja, az állami támogatás 13–14 százalékát teszi ki a működési költségeknek, a többi az ellátottak és a támogatók hozzájárulásából áll össze – részletezte Tóth Anna. A DKA otthoni beteggondozói szolgálatának vezetője úgy értékeli, amit tesznek, az nem mindig elég egy élet megmentéséhez, de abban nagyon jelentős segítséget nyújtanak, hogy a meglévő évek, napok élhetőek legyenek.