Csak idő kérdése volt, de lám, a liberálisok párton belüli csatározása elérte immár szövetségesüket, az RMDSZ-t is. Mert a hatalom megszerzéséért vívott harcban semmi sem drága...
Sok mindent láthattunk az elmúlt hetekben, hónapokban Ludovic Orban és Florin Cîțu pártelnöki tisztségért vívott küzdelmében. Volt már lökdösődés, kisebb verekedés is, zsarolás, titkosszolgálatokkal fenyegetőzés, nagyotmondás bőséggel. A két politikus már rég kifordult önmagából, mindent bevetnek, csakhogy elnyerjék párttársaik bizalmát, a liberális eszmék, melyeket politikai alakulatuk szeret magáénak vallani, már rég semmibe vesztek. Kacsingatnak jobbra, balra, annak függvényében, aktuális közönségük éppen mit kíván. Cîțu miniszteri székéből inkább pénzzel, funkciókkal, ígéretekkel vásárol híveket, Orban pedig elsősorban szónoklatokkal, nyilatkozatokkal. S mert a megyei küldöttektől függ esetleges megválasztásuk, üzengetéseik középpontjába a helyi küldöttgyűlések kerültek. Az elmúlt hétvégén éppen Kovászna és Hargita megyében.
A hírügynökségi jelentések szerint Florin Cîțu nem érezte fontosnak, vagy nem látta értelmét a székelyföldi kampányolásnak, vetélytársa azonban igencsak kitett magáért. A háromszéki találkozón a magyarországi támogatásokról értekezett, pontosabban kifejtette, hozzá nem érkezett titkosszolgálati jelentés, mely szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének, főként hogy nem etnikai alapon osztogatják a szomszéd állam pénzét. Emlékezhetünk, miniszterelnöksége idején külügyi tárcavezetője kérte számon, hogy nem létezik írásos paktum e támogatások folyósításáról, csupán egy szóbeli egyezség, még az SZDP-kormány idejéről. Rosszallás és burkolt fenyegetés is tetten érhető volt Bogdan Aurescu tavalyi nyilatkozatában, de az RMDSZ-szel közös kormányzás békésebb mederbe terelte a dolgokat.
Ludovic Orban azonban igazán Hargita megyében tett ki magáért, üzent kisebbségben élő román testvéreinek: támogatják őket identitásuk, kultúrájuk megőrzésében, majd bizonyára vigasztalásul kifejtette, befektetésekkel, a gazdaság fellendítésével akár a térség etnikai összetétele is megváltoztatható, s ha nem áramlik elegendő magántőke vagy nem valósulnak meg az állami beruházások, például a Marosvásárhely–Jászvásár autópálya megépítése, majd idetelepítik „valamilyen hatóság vagy országos ügynökség székhelyét”. Hogy hitelesebb legyen, odaszúrt az RMDSZ-nek is, kifejtette, a hatalom helyi képviselői azért nem akarnak fejlesztéseket, mert „az RMDSZ jobban kézben tudja tartani a választóit, ha azok függőségi helyzetben vannak”.
A magyar származású Ludovic Orban ismét románabbnak kíván tűnni a legnagyobb románoknál, de nyilatkozatai jól tükrözik a mindenkori bukaresti hatalom viszonyulását is: a romániai magyarságot érintő összes kérdés nemzetbiztonsági ügy, a titkosszolgálatok árgus szeme rajtunk és a kisebbségi helyzetnek egyetlen biztos orvossága a beolvasztás, azaz a magyar tömbvidékek etnikai arányainak megváltoztatása. Ez a helyzet „békeidőben” és kampányban, akár ellenzékük, akár szövetségesük az RMDSZ.