Újból megszaporodtak a medvetámadások. A téli időszakban, a tavasz elején kevés hír esett a medvék garázdálkodásáról, de azóta egyre nő az esetszám. Nincs ez másképp a Torja község közigazgatási területéhez tartozó Bálványosfürdőn, a környéken sem. A vadak az üdülőtelep és az ide vezető utak mentén kóborolnak, házakat törnek fel, de ha ételszagot éreznek, nem kímélik az autókat sem – mindez szinte megszokott a megye egész területén. Bálványosfürdő – és a Hargita megyéhez tartozó Szent Anna-tó – esetében az ember-medve együttélés más oldalára is érdemes odafigyelni. Itt a medvék lassan a turizmus részét képezik. Ez lehet szenzáció, látványosság a turisták számára, a vadak állandó jelenléte azonban lassan pokollá teszi a környék ingatlantulajdonosai, a nyugalomra vágyók életét.
Ne etessük a medvét
Nemrég járt a bálványosfürdői úton – mesélte érdeklődésünkre Székely Gyula, aki nyugdíjazása előtt vadászmester volt a zágoni vadászterületek egy részén –, gyermekei vitték el egy kis kikapcsolódásra. Adott pillanatban „dugóba” kerültek, több tíz autó állt a műúton. Kiszállt, érdeklődött, mi van elől? Az autókban maradt utazók világosították fel: fentebb egy medve a bocsaival az út közepén pihen, nem lehet őket elijeszteni. Székely néhány szelet kenyeret vett magához az autóból, és a sziesztázó medvék felé ment – közben a jelen lévő rendfenntartók figyelmeztették: ne közelítsen, mert bármire lehet számítani a bocsos medvétől. Ő tudta, mit csinál, közeledett, aztán egy szelet kenyeret dobott a medvék közelébe. Erre megmozdultak, felvették az ingyen táplálékot. Aztán tovább, tovább dobott kenyérdarabokat, míg a medvék végül lesétáltak az útról.
Nem kell erőszakoskodni a medvékkel, kell ismerni a szokásaikat, lehet kezelni őket, főleg az út mentén kéregető egyedeket. Az biztos, hogy sok a medve, de az is biztos, ha az emberek nem etetnék, nem lennének ott az utak mentén – magyarázta a vadászember.
Látványosság és kártevő egyben
A ma már közel hetvenéves Kelemen Attila a kilencvenes évek elején vásárolt ingatlant Bálványosfürdőn. Ennél jobb hely nem volt a pihenésre – elevenítette fel. Csend, nyugalom. Emlékszik, akkoriban lőttek ki egy garázdálkodó medvét. Ott lőtték meg a kőszínpaddal szembeni oldalon. Néhány alkalommal kárt okozott, nem kellett. De ez ritka eset volt, valójában nem aggódtak a környékbeli medvék miatt – részletezte a múltat.
Aztán megváltozott a helyzet. Egyre több lett a medve, egyre több a kártevés. Kukákra járnak, kamrákba törnek be, olyan eset is volt, hogy az estét a teraszon töltők közelébe merészkedett egy kis ennivaló reményében a medve. Sokan élvezik a medve látványát, magyarországiak azért jönnek, hogy lefotózhassák a fürdőn kószáló medvéket. „De ez nekünk nem öröm, nem az az élet Bálványoson, mint volt húsz évvel ezelőtt” –mondta az ingatlantulajdonos.
Az áttelepítés nem megoldás
A medve és a turizmus kapcsolata okán megkerestük Torja polgármesterét, Daragus Attilát. Több mint harminc éve van jelen Bálványosfürdőn. Akkoriban is voltak medvék Bálványoson. Egy évben betörtek két-három házba, kirámolták a zöldség- és gyümölcsüzletet, esetleg bementek az étkezdébe. Nagyjából ennyi volt. Ehhez képest most, a kétezres éveket követően egy évben hetven házat törnek fel a medvék. Azért nem többet, mert mindenki elektromos kerítést szerelt. „Olyan lett Bálványos, mint valami láger” – fogalmazott az elöljáró. Teljesen másként viselkednek a medvék – fűzte hozzá.
Ha Bálványost nézzük, kétféle szempontot kell figyelembe venni. Mint turisztikai látványosság, jól jön a medve, csak kárt ne tegyen. Mármint a turista javában, mert akkor rosszul sül el a dolog, sokkal kevesebben jönnének a térségbe. Ez akár pozitív oldal is lehet. A medve lekerekített fülével jámbornak néz ki. De jó tudni, hogy a medve nagyon erős, gyors, okos és olyan „GPS”-szel van ellátva, ami képessé teszi arra, hogy ha ma enni adtál neki egy órában egy helyen, máskor is ugyanazon a helyen, órában jelenik meg – részletezte Daragus Attila.
Oda megy, ahol tudja, hogy ételt kap. Ezelőtt, ha az erdei emberek medvét láttak, kiabáltak, a láncfűrészt, a traktorok motorját bőgették – ezért féltek a medvék az embertől. Most: a medve tudja, hogy az ember ételt fog adni.
A medvék etetése „szakszerűen” zajlik, többé-kevésbé engedélyezett helyeken. „Ez az első, amit én látok: a medveleseket meg kellene szüntetni. Nem akarok támadni senkit, de itt, Torján nem engedtük a medvelest. Az etetéssel másoknak okoznak kárt” – mondta Daragus.
Hogy mi lenne a megoldás? El kell távolítani a kárt okozó medvéket – szólt az elöljáró a lehetséges megoldásról, hozzátéve: az áttelepítés nem megoldás.
