Noblesse oblige – a nemesség kötelez – szól az ismert francia mondás. Márpedig arra kötelez, hogy tagjai erényesek legyenek, jó példát mutassanak. Nem úgy, mint említett versben.

Tekintsünk el Petőfi henyélő, nemtörődöm nemesétől. Ha magunk elé akarunk képzelni egy korabeli nemest, olvasmányaink, filmek alapján általában díszes ruhába öltözött, de mindenképpen oldalán kardot hordó férfiút látunk.

Léphaft Pál karikatúrája

A kard vágásra és szúrásra alkalmas fegyver, mely a lőfegyverek korában kezdte elveszíteni hatékonyságát, de még használták. Az igazi férfias párbajt akkor is karddal vívták. A párbaj nemes, férfias, írta Jókai, hisz a becsület nem lehet alku tárgya.

Kardot napjainkban is láthatunk ünnepségeken, díszes katonai ceremóniákon, ahol a parancsnok azzal köszön, vezényel. Mondhatni, a kard nemes fegyver.

Ám fegyver, bármilyen nemes, mégis gyilkos fegyver, amivel meg lehet sebezni, csonkítani, s ki is lehet nyírni valakit.

Olyan, mint a toll, amellyel betűket írunk. Azzal is meg lehet sebezni, csonkítani, ki is lehet nyírni valakit – átvitt értelemben. De mást is tehetünk! Kner Izidort idézve, a betű öl: gyilkolja, apasztja a sötétség bacilusait.

Óvatosan tehát a tollal, oszlassuk a sötétséget, mert aki tollat ragad, azt a nemes hivatás kötelezi.

Végül adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Petőfinek, ami a Petőfié, hisz igazán forradalmi lendületében mégis ezt írta: „Fényesebb a láncnál a kard, / Jobban ékesíti a kart, (…) / Ide veled, régi kardunk!”

Ide veled, nemes tollunk!
 

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúnyhatár – Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetből (Illyefalva, 2021, szerk. Ambrus Attila)