A Székely Nemzeti Múzeum és a megyei levéltár iratcsomóiban találhatóak az alább bemutatott épülettervek, a hozzá tartozó magyarázatok a Székely Nemzet és a Székely Nép hasábjairól származnak. Sajnos, kielégítő magyarázatot a tervek kivitelezésének elmaradásáról nem sikerült kapnom, ehhez alaposabb levéltári munka szükséges, ami esetleg még más tervek előbukkanását is eredményezheti.
Maradjunk tehát a Sepsiszentgyörgy képes történetében már megjelent négy, a 19. század végéről ránk maradt tervrajz bemutatásánál.
Sepsiszentgyörgy központi parkja – mai nevén Erzsébet park – ma is jól láthatóan két, teljesen elkülöníthető részből alakult ki. Míg a Lábas Házzal és az azt követő épületekkel (a székely huszárezred egykori kaszárnyái és az utólag épült szakközépiskola) szembeni rész parkosítása még Potsa József, Háromszék főispánjának javaslatára Gyárfás Győző megyei főépítész tervei alapján történt 1892-ben, átvéve az addigi fapiac helyét, addig a Mikóval szembeni területet egészen az 1930-as évekig a piac foglalta el.
A Potsa-park, mely nevét a főispán halála után kapta (a lakosság régen a sok fa és az esti-éjjeli gyenge megvilágítás miatt sötét park névvel is illette), három létesítménynek is helyet adott volna. A Háromszéki Takarékpénztár Rt. egy kávéház építését szorgalmazta a park Lábas Házzal szemközti részén. A városi tanács levéltárából került elő ennek Gyárfás Győző által 1892-ben elkészített tervrajza. A villaszerű épülethez kerthelyiség és melléképületek társultak volna, de kivitelezéséről a magas költségek miatt 1893-ban lemondanak. Ugyanebben a csomóban lapult még Kertsch Kristian brassói építész feltételezhetően a városháza felhatalmazására a parkhoz készült két terve: a bejárati kapu és egy híd. Ezekről semmi más adatot nem ismerünk, pedig jó volna tudni, hová szánták a hidat, ugyanis tudvalevően a mai park egész területét számos apró csermely, a nyugati dombokról lejövő vízfolyás szelte át.
Az első világháború előtt a Lábas Házat a lebontás veszélye fenyegette, ugyanis telkét a város elöljárósága egy leendő új igazságszolgáltatási székház számára szemelte ki, bár erre a célra a Kovács Gábor (ma Mihai Viteazul) tér egyik, városi tulajdonban levő telke is szóba jött. Az intézmény új otthonának fontosságát igazolja az a tény, hogy 1913 tavaszán több évtizedes vita ért véget: a vármegye elöljárósága 96:82 arányú szavazattal Sepsiszentgyörgyre helyezte át az addig Kézdivásárhelyen működő megyei törvényszéket, így felépülhetett volna az igazságszolgáltatás már 1889-ben megtervezett hajléka. A Lábas Házat végül is a háború kitörése mentette meg. 1941-ben ismét úgy tervezik, hogy új törvényszéki épületet létesítenek, a Lábas Házat lebontják, és Szemerja felőli oldalán, a kaszárnyaépület mellett összekötő utcát nyitnak az akkor Jókai (ma Gödri Ferenc) utcára. Az újabb háború és a bontást ellenző közhangulat miatt végül is lemondtak a terv kivitelezéséről.
(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)
