Ismert a gombák táplálkozásával, szaporodásával, terjedésével kapcsolatban, hogy ott jelennek meg, ahol elemi életfeltételeik megtalálhatók: nedvesség, szerves anyag, meleg. Minthogy ezek a feltételek lakásunk kevésbé szellőző helyiségeiben adottak, leggyakrabban a fürdőszobában, konyhában, ott is a meleget, gőzt töményebben megtartó felső sarkokban (ezeket a szellőztetés során áramló léghuzat is ,,elkerüli") jelennek meg a penészgombák.

Olvasóink joggal kérdezhetik: de honnan a szerves anyag? A hagyományos falfestékben bizony van szerves anyag (tojás, tej, enyv), de a falra rakódó szerves por is elegendő tápfelület az igénytelen gombáknak.

A leggyakoribb gombanemzetségek a tömlőgombák, ecsetgombák (Penicillium, Aspergillus), algagombák (Mucor). A zöld, fekete, szürke, fehér vagy rózsaszínű gombatelepek gázokat is termelnek, jól érezhető, dohos szagot árasztanak, olykor olyan helyekről (szekrények, ágyak mögött), ahol fel sem tűnik létezésük. Az ún. ,,harmatvíztől" fenntartott tenyészet aztán megtámadja a kamrabeli élelmiszereket is. Míg a feketepenész (Cladosporium sp.) a leggyakoribb, a dohos szagot az ecsetpenész (Penicillium brevicaule) ,,termeli".

A vegyszerüzletekben vásárolható, festéskor adagolandó vegyszereken kívül fontos a fűtés, a gyakori, rövid időtartamú szellőztetés. A csapok vízeresztő hibája, a pangó gőz egyaránt ,,kiűzendő" lakásunkból. A folt lefestése nem elegendő! A festék alól újra megjelenhet a gombatelep. Fontos a hőszigetelés is, mert ha a belső fal hideg, lecsapódik még a légzésünkből eredő pára is.