Erre akkor lenne a legnagyobb esély, ha a magyarok tartanák magukat a felszólításhoz, és valóban elmennének, egyszer s mindenkorra, ahová küldik őket: Magyarországra vagy vissza Ázsiába, ahová már C. Vadim Tudor és pártja is küldte volt, esetleg a szemük világába. Mivel Vadim vad pártja megszűnt, tagsága a többi pártokba igazolt át honvédő munkát végezni, sőt, például Dacian Cioloș már az Európai Parlamentben játssza az européer képviselő szerepét.

A másik megoldás az, ha a bozgorok itt helyben beolvadnak, és akkor nem lesz ki ellen ordibálni. Nem csoda, ha sokan szeretnének szabadulni tőlük, amikor – mint gyakran hallani – nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ezen a vidéken jó hazafiak helyett terroristák teremnek. Nem csoda, ha sok jó hazaffynak azzal kell töltenie drága idejét, hogy – a hírközlő szervek segítségével – nap mint nap figyelmeztessen a magyar veszélyre. Ennek meg is van az eredménye, ami megmutatkozik a közvélemény-kutatásokban, amelyekben legutóbb is azt találták, hogy a románok kétharmada szerint Magyarország legfőbb célja Erdély visszaszerzése.

Ez abból is látszik – többek közt –, hogy Magyarország előre tervez és van székelyföldi gazdaságfejlesztési programja. Eddig úgy néz ki, hogy Romániának nincs ilyesmije. Az igaz, hogy Orban úgy nyilatkozott, „ha a magyar program veszélyeztette volna (a nemzetbiztonságot), akkor valószínűleg figyelmeztettek volna erre a nemzetbiztonság fölött őrködő intézmények”. (Lehet, hogy mivel félmagyar, benne sem bíznak, és nem árulták el neki csak azért, hogy ne vegye észre, őt is figyelik?) Most, miután Orban erre járt, már biztos, lesz Romániának is régiófejlesztési programja, mégpedig akkora, hogy az megváltoztathatja Székelyföld nemzetiségi összetételét.

Nem tudom, milyen nagy beruházásokra gondolt a Jászvásár–Marosvásárhely autópályán kívül. Lehet, hogy valami zabhegyezést végző intézménykolosszusról álmodik, ahová a Regátból lehetne munkatársakat toborozni, hogy bár elérjük azt, a két többségi magyar megyében fele-fele legyen a magyar és a román lakosság. Ezt a fele-felét neki már sikerült megvalósítania, mert ő egy személyben román és magyar is, legalábbis nevében, amiről menet közben elveszett az ékezet (mint Laura Codruța Kövesiéről is), és nagyjából apanyelvét is elfeledte.

És milyen szerencsés ez az ékezetvesztés, mert a végén őt, a jó Orbant összetéveszthetnék a rossz Orbánnal. Ő és Iohannis is példa arra, hogy Romániában egy többségitől eltérő nemzetiségű a legmagasabb tisztségeket is elnyerheti, ezzel bizonyítván, hogy a kisebbségiek egyenlő jogokat élveznek a többségiekkel. Sőt. Az igaz, hogy nevük ellenére ők mindketten jó románokká váltak, amihez hasonló jókat kívánnak a magyaroknak is. Időnként bizonyítaniuk kell hazaszeretetüket, ezért az elnök is rögtön lecsapott a hazaárulókra, amikor azok el akarták adni Erdélyt Orbán Viktoréknak.

Most az a baj, hogy a jó Orban egy rossz ígéretet tett. Mégpedig azt, hogy ha szeptemberben elküldik neki a selyemzsinórt és elveszti a pártelnöki funkciót, akkor lemond még a parlamenti elnökségről is. Viszont abban az esetben nem tudja megvalósítani nagyratörő elképzeléseit, Székelyföld nagyarányú fellendítését, aminek következtében aztán rengeteg moldvai és havasalföldi őshonos nemzetiségű személyt lehetne betelepíteni ősi földjükre, Székelyföldre, ahol már kétezer éve élnek. A stadionokban nem kellene kiabálni akkor sem magyarellenes jelszavakat, ha a magyarok jó példát vennének Orbantól és elrománosodnának, bár félig.

Ha viszont megbukik Orban, akkor ez a gazdaságfejlesztési fel­adat a miniszterelnökre, Cîțura marad, aki már húsz évvel korábban is volt olyan vitéz, mint Orban most Székelyföldön. Csak Cîțu Amerikában volt olyan bátor akkoriban, hogy ittasan vezessen, amiért két napot börtönbe csukták, és még meg is büntették 1000 dollárra. Akkor csak egy autót vezetett, ma egy országot. Reméljük, józanul.