A szentmisét megelőzően az elmúlt héten zajló gyermekevangelizációs tábor eseményeiről készült fotókat vetítettek a templomban, majd Bajcsi Tibor, az egyházközség gondnoka és Botos Hanna, a plébániai ifjúság képviselője is köszöntötte az új plébánost, ajándékokat adva át neki. Takó István röviden megköszönte a szeretetteljes fogadtatást, és kijelentette: az evangelizációs hét sikere azt jelzi számára, hogy Sepsiszentgyörgyön jó lenni, hogy a Krisztus Király-plébánia közössége jó közösség. Szentmiséjét Dávid György előző plébánosért és minden olyan papért, egyházközségi tagért ajánlotta fel, akik ebben a közösségben szolgáltak, szolgálnak. „Hálás vagyok a Jóistennek, hogy összehozott bennünket, hogy Őáltala, Ővele és Őbenne összefonódnak az útjaink, hiszem azt, hogy ez a tizenöt éves, kamaszkorát élő közösség tovább érik majd a Jóisten jelenlétében és szeretetében” – mondta.

Nagyboldogasszony ünnepe lévén, igehirdetésében reményét fejezte ki, hogy a Szűzanyához hasonlóan mi is bízhatunk az üdvösségünkben, de ezt nem a sült galambra várva kell tennünk, hanem „odaállva az élet mellé”, és közösségben, mert „ami jó nekünk, azt meg kell osztani másokkal”. Mint mondta, a költözés során ismét rádöbbent arra, hogy milyen sok fölösleges kacatot hurcolunk magunkkal, pedig valójában nem a gyűjtögetés visz közelebb Istenhez, hanem az, amit másoknak adunk. „Csak akkor haladunk jó irányba, ha a Mennyei Atyánk akaratát próbáljuk beteljesíteni” – jelentette ki. Papi jelmondata egy nagyon rövid igerész János evangéliumából: „Az Úr az.” Azt érzi feladatának, hogy minden élethelyzetben megtalálja az Urat, és erről tanúságot tegyen az emberek között.

A szentmise után közösségi napot tartottak a plébánia udvarán, melyen szüleikkel együtt vettek részt a múlt héten táborozó gyerekek. Az eseményen Takó István lapunknak elmondta: korábban tizenhárom évig egyetemi lelkész volt Kolozsváron, mellette nyolc évig egy kisebb közösség plébánosa is volt. Új szolgálati helyén nagyon intenzívnek tűnik számára az élet, ahol sok szép lelkiség működik a gyerekek, fiatalok, felnőttek körében egyaránt, ezért időnként megijed attól, hogy vajon meg tud-e felelni minden kihívásnak. Ha jó dolgok történnek az emberrel, elkezd azokhoz ragaszkodni, de ő szeretne elsősorban a Jóistenre figyelni, mert „csak akkor fejlődik valóban az életünk, ha abban Krisztus Király marad a középpontban” – fogalmazott.