A titánok, Cîțu és Orban harcában a pártelnökségért, úgy tűnik, eljött a titkos fegyverek bevetésének ideje, bár Orban tagadja, hogy ő dobta volna be a köztudatba ezt az új fegyvert, az alkoholbombát.

Azt tudtuk Cîțuról eddig is, hogy Amerikában annak idején a szegény diákok keserű kenyerét ette, amit annyira megutált, hogy most már veknit sem fogyaszt, ezért nem ismerte az árát, amikor újságírók kérdezték.

Doktorálás közben azért, hogy megéljen, mosogatott, postáskodott a campusban, és közben futballozott is, amit most, húsz év után sem felejtett el (mint az ittas vezetést), és ezt be is mutatta, amikor Szatmárnémetiben járt egy iskolában. Azt elfelejtette viszont mondani, hogy Amerikában elkapták, megbüntették és két napra be is rekesztették.

Tettére egyáltalán nem büszke – mondta később –, ezért természetes, hogy idehaza nem dicsekedett vele, bűncselekménynek számított Amerikában, és itthon is az lett volna. Iohannis elnök meg rég megmondta, hogy elege van az ügyeskedő büntetőügyesekből, ezért félhetett bevallani.

Az MRSZ–PLUS-os Barnaék és Cioloșék is kijelentették, hogy ilyeneket nem akarnak látni a köztisztséget viselők között. Most neki is estek az elnöknek, és azt szeretnék tudni, hogy ő tudott-e Cîțu régi, ifjonci botlásáról. Iohannisnak könnyű, mert ő biciklivel jár, és így, ha a nyári melegben leküld egy pofa sört és (biciklit) vezet, nem tudják elvenni a jogsiját.

A szociáldemokraták elnöke, Marcel Ciolacu is lődözni kezdte a miniszterelnököt a médiabomba robbanása után, mondván, hogy le kellene mondania, és Iohannist felszólította, hogy vallja be, tudott-e az egyesült államokbeli malőrről. Most az elnöknek bocsánatot kellene kérnie a románoktól, amiért kinevezte. A szociáldemokraták szerint, ha nem tudott erről, akkor vonja felelősségre azokat, akik nem derítették ki ezt a történetet, és így rést ütöttek a nemzetbiztonságon, mert ezzel a miniszterelnök zsarolhatóvá vált.

Cîțu Amerikában kezdetben ártatlannak vallotta magát, de aztán szánta-bánta és bevallotta bűnét, pedig védekezhetett volna azzal, amivel legutóbb egy moldovai kamionsofőr, akit sörözésen kaptak vezetés közben. Az illető azt mondta, muszáj innia, mert nálunk annyi a kanyar a közutakon, hogy ő azokat nem bírja józan fejjel bevenni. Cîțu is mondhatta volna Amerikában, hogy ő Romániában tanult meg vezetni, ahol a sok kanyart nem lehet bevenni, csak ha felhajt az ember valamit. Lehet, hogy ezt ott enyhítő körülményként figyelembe vették volna. Mondhatta volna azt is, hogy azért vezet ittasan, mert úgy be van rúgva, hogy gyalog nem tud hazamenni.

Az Europol Szakszervezet szerint az ő akkori alkoholszintjét csak úgy lehetett elérni, ha elfogyasztott egy liter töményt (whiskyt, vodkát) vagy öt üveg (0,75 literes) bort, esetleg rengeteg sört.

Mivel ilyen mennyiséget meg tudott inni, ez idehaza enyhítő körülménynek számít az emberek szemében, és népszerűsége még nőhet is. Ugyanis a romániai polgárok több mint kétharmada havonta egyszer jól berúg. (Ebben Európában csak a dánok jobbak.) A felnőtt lakosság 8,4 százaléka naponta fogyaszt alkoholt, míg 28,8 százaléka heti rendszerességgel. Gondolom, hogy ezek az alkoholfogyasztók mind-mind szolidarizálnak a miniszterelnökkel, és egy választás esetén is számíthat rájuk. Cîțu is mondhatja, hogy az dobja rá az első üveg piát, aki néha nem rúg be.

Ezek után nem mond le, és reménykedik abban, hogy a jelenlegi liberális pártfőnökét, Orbant ki tudja ebrudalni az elnöki tisztségből. Pedig ki tudja, mi történik? Ismerhetné a közmondást: ne emelj kezet a főnöködre, mert kiesik a kenyér a hónod alól. (Annyira biztos a dolgában, hogy a kenyér ára nem is érdekli.) Érdekesnek találta, hogy ezt a régi ügyet nem akkor ásták elő, amikor az ellenségeivel (a vöröspestisesekkel) harcolt, hanem most, amikor párttársával versenyez.

Remélem, hogy az ő segítői is előbányásznak valamit Orban múltjából, és akkor lesz még egy hónapunk a kettőjük közti titáni birkózáson szórakozni.