Kopacz Mária úgy véli, bár alapvetően festő, azért kicsit író is. Nem csak azért, mert két regénye már napvilágot látott, hanem mert úgy érzi, ecsetével nemcsak történetet rajzol meg, hanem ír is vele; mindegyik alkotásában ott van egy történet, egy mese. A Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) hétfőn délután tartott tárlatmegnyitón méltatói egyedi látás- és megjelenítés-módját emelték ki, és hangsúlyozták: meglehet, nem itthon él, de attól még ízig-vérig erdélyi művész. A kiállítást az Árkosi Kulturális Központ és a Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja szervezte.
A szép számban megjelenteket Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője üdvözölte, majd Kopacz Mária művésznőhöz intézett szavaiban úgy fogalmazott: reméli, a tárlat kurátoraként sikerült a Karnevál- és az Én kertem-sorozat darabjai közül úgy válogatnia, hogy a végeredmény a közönség és az alkotó tetszését egyaránt elnyerje. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a kultúra közösségkovácsoló erejét emelte ki: ezért fontos, hogy a városháza színházakat, múzeumokat, könyvtárakat, kiállítóhelyeket tartson fenn és szervezzen eseményeket. „Az Erdélyi Művészeti Központban olyan tárlatot nyitunk meg, amely különböző dimenziókat és világokat kapcsol össze. (…) A falakon nyomon követhetjük azt, ahogy a mindennapi tevékenységek bekerülnek a túlvilági dimenziókba, ahogy a színek élettel töltik meg a kompozíciókat. Különböző szavak hallatán másra gondol a gyermek és másra a felnőtt. Kopacz Mária tárlata mindannyiunk gondolatait vetíti ki a vászonra, így jelentheti a mai tárlat minden érdeklődő számára egy új világ megismerésének lehetőségét. Ez a mai kiállítás egy új színfolt városunkban” – mondta az elöljáró.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke elismeréssel szólt az EMŰK volt vezetője, Vécsi Nagy Zoltán munkásságáról, és bizodalmát fejezte ki, hogy Bordás Beáta, elődje nyomába lépve remekül fogja szolgálni a székely kultúrát. A tárlatmegnyitón való részvételét magyarázva úgy fogalmazott: nem azért van jelen, hogy elhitesse, a politikus is szeretheti a festészetet, hanem mert Kopacz Máriához és férjéhez, Alföldi Lászlóhoz, egykori kolozsvári főkonzulhoz régi barátság fűzi. És fűzi az is – vette humorosra Németh Zsolt –, hogy tudta szerint az Én kertem-sorozat politikai műsorok hallgatása közben született meg. „Meg kellene fejteni, hogy miért születtek a belső, zárt világot teremtő képek a politikai műsorok hatására” – tette hozzá. A képzőművészek és a politikusok közt további hasonlóság, hogy mindketten víziókat alkotnak és jelenítenek meg – jó volt megtudni Antal Árpádtól és Tamás Sándortól, hogy Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken nincs hiány ezekből – jelentette ki. Viszont meggyőződése, „jobb festőnek lenni, mert az ő vízióik sokkal kedvesebbek és szabadabbak, mint a mi realitásokhoz kötött politikusi vízióink”.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész úgy fogalmazott, Kopacz Mária jól tette, hogy a női lelket és képzeletvilágot helyezte művészetének középpontjába: finom női ösztönnel és józan ítélőképességgel tapint rá mindannyiunkat nyugtalanító problémákra, de anélkül, hogy ránk erőszakolná véleményét, vagy egyértelműen moralizáló lenne.
Kopacz Mária grafikai munkásságát Deák Ferenc Loránd műkritikus méltatta, mondván: annak jelentőségét leginkább az szemlélteti, hogy szürreális jelképtára a kortárs erdélyi művészetben Keszeg Ágnes rajzainak sajátos, lányos figuráiban vagy Tomos Tünde festményeinek szabadon áradó motívumaiban jól kivehetően tovább él.
