Évtizedekig csak tervben létezett, végül 1906-ra készült el Szent István első szobra, mely 115 éve áll a budai Várban, a Halászbástya mellett. Bár Magyarországon mindig nagy tisztelet övezte államalapító királyunkat, Stróbl Alajos nagyszerű alkotása elég hosszú idő alatt készült el, a kezdeményezés után közel 40 évvel, 1906-ban avatták fel a Mátyás-templom szomszédságában.
Magyarországon mindig is erős volt a Szent István-kultusz, hiszen a szent király ünnepe a legnagyobbak közé tartozott. Ehhez képest kifejezetten érdekes, hogy államalapító királyunknak mégsem volt méltó szobra Budapesten egészen a 20. század elejéig.
Persze ez annak a fényében nem meglepő, hogy a fővárosban a 19. század végén eleve kevés volt a szobor. Ezt még a német császár, II. Vilmos is szóvá tette a neki Budapestet bemutató Ferenc Józsefnek. A király ezt a kritikát annyira komolyan vette, hogy a saját pénzéből fizette tíz műalkotás elkésztését. Ezek között azonban nem szerepelt Szent István szobra, ugyanis a két császár budapesti látogatásakor, 1897-ben már javában tervben volt az államalapító király szobrának felállítása, sőt, ekkor már több mint 40 éve foglalkoztak vele. Ugyanis már 1863-ban létrejött egy bizottság egy budapesti Szent István-szobor felállítására, a kezdeményező nem is volt akárki, gróf Pálffy Móric királyi helytartó. Azonban a gyűjtés ekkor nem járt sikerrel: nem jött össze a szükséges pénzösszeg.
A kérdést később az Országgyűlésben vetették fel újra, természetesen az államalapítás évfordulójára, a millenniumra készülődve. A szobor előkészítésére 1893-ban, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából a Képzőművészeti Tanács egy albizottságot küldött ki, és ez a bizottság javasolta, hogy a leendő szobrot a Mátyás-templom mellett helyezzék el, és azt is, hogy a királyt nem trónon ülve, hanem lóháton ábrázolják. A munka tehát megindult, amelyről nem épp dicsérőleg írt a Pesti Napló 1894. december 12-i száma: „a Szent-István-szobor létesítésére vonatkozólag is, és az a rövid határidő, amely alatt a nagy király szobrát felállítani akarja, megint csak azt a látszatot kelti, hogy ezt is suttyomban akarják elkészíteni, sutba dobva azokat a pályázati feltételeket, amelyek már évek óta kiírásra várnak a kultuszminisztériumban. (…) Pandora szelencéjéből kipattant a furcsa meglepetés, hogy Stróbl Alajos ur máris dolgozik a Szent István szobor tervezetén. Mi akkor azt kérdeztük: ki adta neki rá a megbízást?”
Stróbl Alajossal a szerződést valójában kicsit később – de hónapokkal a szobor állítását elrendelő törvény kihirdetése előtt –, 1895. május 10-én megkötötték, amelyben az szerepelt, hogy a minta elkésztéséért 101 ezer forintot fizet az állam, míg a talapzat elkészítése és a szobor kiöntése további 99 ezer forintba fog kerülni. A további 100 ezer forintos költséget a szobor környezetének rendezése tette ki. Ezután született meg 1896-ban, azaz 125 éve az 1896. évi VIII. törvénycikk, amelynek 1§ c) pontja kimondta: „[A törvényhozás] Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állitja fel.”
A törvény a szoborállításhoz összeget is rendelt, 300 ezer forintot, amelyből a tér rendezését is meg kellett oldani. Ebből a 300 ezerből 60 ezret adományok fedeztek, amelyből 25 ezer forintot a főváros már korábban felajánlott, a többi magánemberek felajánlásából származott. A szobor felállítását 1899-re tervezték.
Ha tehát a pénz és az akarat megvolt, mégis mi tartott tíz évig úgy, hogy a törvény tulajdonképp már egy készülő szoborról szólt? A minta csak 1901-re készült el, ugyanis abba, hogy hogyan is nézzen ki Szent István, többen is beleszóltak. Egyrészt az Országos Képzőművészeti Tanács szakemberei, akik azt javasolták, hogy a királyt a Szent Koronával a fején ábrázolják, mert eredetileg Stróbl nem így jelenítette meg, majd Ferenc József, aki a király kezében lévő lándzsát kifogásolta, és kérte, hogy azt kettős keresztre cserélje ki a művész.
A talapzat is változott, mert míg Stróbl egy alacsony posztamensre szánta művét, addig a Mátyás-templomot és a Halászbástyát újjáépítő Schulek Frigyes egy magas építményt képzelt el, amelyen domborművek – Stróbl munkái – mutatják be István uralkodásának fontosabb epizódjait: a koronázását, a törvénykezést, a keresztény hit terjesztését, azaz a templomépítéseket és a hódításokat, ezen belül Bécs hódolatát. A Monarchia társfővárosa felé talán kis fricska volt, hogy a hódoló polgármester jól felismerhetően az a Karl Lueger volt, aki 1897 és 1910 között irányította Bécset. A szobor így végül csak 1906-ra készült el.
Ünnepélyes avatására 1906. május 21-én került sor. Hatalmas ünnepség volt, amire még a király is ideutazott. (...) A szobor 115 éve ott áll a Mátyás-templom mellett, turisták ezrei keresik fel és olvassák el, hogy Szent Istvánt, Magyarország első keresztény uralkodóját ábrázolja, akinek emlékét közel ezer éve ápolja a magyarság.
Domonkos Csaba (PestBuda)
