Országunk függetlenségének lényege, hogy megőrizzük hitünket, magyarságunkat, továbbá szeretettel és alázattal dolgozzunk közösségeinkért – hangoztatta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap Pécsen.
A politikus a Pécs és a Dél-Dunántúl szerb megszállás alóli felszabadulásának 100. évfordulója kapcsán rendezett megemlékezésen úgy fogalmazott: „A magyarok ma is azt akarják, mint száz éve, mégpedig azt, hogy az ezeréves magyar állam önállóságát ma is tiszteletben tartsák, és országunkat ne hűbéresként kezeljék.” Hozzáfűzte: a magyarok soha többé nem akarják, hogy az egykori, 1921-es Pécsi Szocialista Párt mintájára ismét külföldről pénzelt szervezetek a magyarok érdekeivel szemben gyakorolják a hatalmat, s hogy a Linder Bélához hasonló hazaárulók Magyarország szuverenitása és a magyarság közös érdekei ellen küzdjenek.
Mint mondta, az 1921. augusztus 22-én bevonuló magyar csapatokat óriási öröm fogadta Pécsen, ugyanis a pécsieket nem vezette félre és nem törte meg a kommunista pribékek ténykedése, Pécs és a Dél-Dunántúl a hazaárulókkal szemben is megmaradt magyarnak a megszállás 33 hónapja alatt is. A pécsiek fegyvere a kitartás és a megalkuvás nélküli helytállás volt – hangoztatta az államtitkár.
Az államtitkár kiemelte: „a mai nemzeti világnézetünk alapja az, hogy nemcsak egyénként állunk a világban, hanem erős magyar közösségeket építünk a Kárpát-medencében és a nagyvilágban mindenütt, ahol magyar emberek élnek”. A magyarok már bizonyították élni akarásukat, hiszen 150 év török hódoltság és a 101 éves trianoni szétszakítottság ellenére sem tűntek el, ugyanakkor megőrizték élni akarásukat, ma pedig – az elmúlt 10–11 év nemzetpolitikájának is köszönhetően – egy gyorsan fejlődő, értékeire büszkén tekintő, egységes Kárpát-medencei magyar közösségről beszélhetünk újra – fogalmazott a politikus.
1921. augusztus 14-én Pécsen nagygyűlés keretében kiáltották ki a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság protektorátusaként a szerb hadsereg által annektált, de a trianoni békeszerződésben nem a délszláv királyságnak ítélt területen a rövid életű Baranya-bajai Szerb–Magyar Köztársaságot. A Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla akkori pécsi polgármester közreműködésével létrejött, nemzetközileg soha el nem ismert köztársaság területéhez tartozott Tolna vármegye déli, Somogy vármegye délkeleti része, Baranya vármegye háromnegyede és Észak-Bácska. A bábállam egyedül a szerb hadsereg védelmét élvezte, amelynek baranyai kivonulását követően a Nemzeti Hadsereg vonult be a területre, és ez a köztársaság végét jelentette 1921. augusztus 22-én.
