Két mérföldkő után – megvolt a bemutató és lement egy-egy előadás mindkét szereposztásban – vasárnap délben fáradt, de lelkes társulat értékelte az István, a király székelyföldi nagyprodukció létrejöttének folyamatát és közönség általi fogadtatását. Egyértelműen megfogalmazódott: lesz folytatás, ha a jogdíjak tulajdonosai engedélyezik, Budapestre és Kolozsvárra is elviszik az előadást, ám Antal Árpád polgármester szavai szerint igazi céljuk az, hogy Sepsiszentgyörgyön minden évben augusztus 20-án újra és újra legalább 15 ezer ember részesüljön az élményben. Ugyanakkor szándék az is, hogy a Székelyföld minden szegletéből összeverbuvált igen tehetséges zenészekkel, színészekkel, táncosokkal más előadásokat is létrehozzanak.
Antal Árpád nemcsak az élményt, hanem a színpadról sugárzó fantasztikus erőt, energiát is megköszönte, mint fogalmazott, a következő évtizedekben bizonyára tud majd meríteni ezekből. „E történetnek kicsit az is az üzenete mindannyiunk számára, hogy képesek vagyunk mi itt nagy dolgokat megvalósítani, ha elég bátrak vagyunk, ha összefogunk, ha mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért” – mondotta. Fantasztikus csapat kovácsolódott össze, ezért is szeretné a folytatást, hogy kötődjenek városunkhoz azok is, akik nem idevalósiak, a helybeliek pedig büszkék lehessenek arra, amit meg tudtak teremteni. „Jó szentgyörgyinek lenni, jó magyarnak lenni ezekben a napokban” – hangsúlyozta.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök számára az István, a király a fiatalkorát idézte fel, ám az élő előadás varázsa őt is magával ragadta. „Mi, székelyek a történelem során bizonyítottuk, hogy bármit is be merünk vállalni, ám lehet, hogy a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években ez a produkció még nem születhetett volna meg itt. Most azonban egy legalább Kárpát-medencei szintű előadás jött létre, méltán lehetünk büszkék rá” – fejtette ki.
Vargha Fruzsina alpolgármester, aki végigkísérte a próbafolyamatot, a háttérben dolgozóknak: a technikai személyzetnek, az önkénteseknek, a táncosoknak, zenészeknek, a kórus tagjainak is megköszönte a munkát, róluk kevesebb szó esik, nincsenek az előtérben, de nélkülük nem lehetett volna ilyen a végeredmény.
Orza Călin rendező, aki már a kezdetekben úgy vélte, nagy fába vágják a fejszéjüket, most elmondta: ez az előadás Sepsiszentgyörgynek nem egy fakitermelési, hanem egy faültetési mozzanata volt, „Tudjuk, az erdőkre nagy szükség van, és amennyiben jövő ilyenkor is itt találkozunk, már lesz egy kis ligetünk, az elkövetkező nemzedékeknek pedig egy egész erdeje lehet ebből az István, a királyból. Ebben az erdőben ott lakoznak a zenészek, a kóristák, a táncosok, a tündérek és manók, de ott lakoznak Tordáék, Koppányék, Istvánék is” – mondotta. Kitért arra is, feszültségek, áldozatok nélkül nem lehet művészetet, közönséget igazán megrendítő előadást csinálni, ők pedig eldöntötték, nem fesztivált akarnak, hanem egy komolyan vehető produkciót, melynek a végén büszkén állhatnak ki és énekelhetik el a magyar és a székely himnuszt.
Dancs Zsolt producer arról beszélt, miként merített maga is energiát az előadásból, de hasonlóan fogalmaztak a sajtótájékoztatón megszólaló zenészek, színészek is. Élményekről meséltek, lelkesen. Szilágyi Zsolt Herbert zenei vezető megfogalmazta: azt szeretné, ha Sepsiszentgyörgy az erdélyi magyar kultúra fellegvárává válna, és erre minden esély megvan, ha ilyen minőségű produkciókat sikerül létrehozni.
Dancs Zsolt azt is elmondta, hogy a szerzőpárost és a rockoperát képviselő jogtulajdonos, Rosta Mária producer régi álma volt, hogy erdélyi alkotók is színpadra vigyék az István, a királyt. „Ez a kultúra iránt őszintén elkötelezett Sepsiszentgyörgyön létrejöhetett, de Rosta Máriát köszönet illeti azért is, mert végig segítette az előkészítés folyamatát és a színpadi megvalósítást” – emelte ki.
Az István, a király egy nemzetpolitikai intézmény, az volt már, amikor megszületett, és azóta újabb és újabb tartalommal sikerül feltölteni – fogalmazta meg Antal Árpád a sajtótájékoztató végén. Ehhez a nemzetpolitikai intézményhez immár Székelyföld is odatette a maga hozzájárulását, nem is akármilyen színvonalon és minőségben.
