Kovács Koppány baróti diák Tűz Tamás Szent István király című költeményének előadását követően Benedek-Huszár János polgármester az Árpád által megszerzett hon és az István által keresztény alapokon kiépített államhoz való hűségről szólt. Mint mondotta: sokszor nem volt könnyű itt a boldogulás, száz éve egy másik ország polgárainak számítunk, de szülőföldünket nem hagyjuk el, az édesanyák a bölcső felett magyar dalt énekelnek, a sírhant fölött magyar igével búcsúztat a lelkész. „Ma ezt a talpalatnyi földet, amelyen állunk, mindannyian munkával, tudással, gyermekekkel és a szülőföldhöz való hűségünkkel tudjuk megtartani. Ne lankadjunk hát egyikben sem, s ne lankadjunk főleg abban, hogy szót értsünk, összefogjunk, mert csak így leszünk törhetetlenek. Ezer év tanulságos történelme erre kötelez, és köteleznek az ismerős tájat belakó ősi szavak, köteleznek az évezredes magyar nevek, a hajdan összefeszülők is, mert látjátok, imént Istvánról Koppány mondott verset” – értékelte az elöljáró.

Tordai Árpád református lelkész hálát mondott Istennek az ajándékul kapott honért, az évszázadok alatt nyújtott védelemért, a szántáshoz rendelt erőért, ekéért és magért, a termés biztonságáért terített hótakaróért, az esőért, mely a növekedéshez, a napsütésért, mely az éréshez járult hozzá. „Hálásak vagyunk, Urunk, hogy te mindezeket kirendelted akkor is, amikor több mint ezer esztendővel ezelőtt itt, a Kárpát-medencében nemzetünket a megmaradás útjára indítottad Krisztus nevében. A kirendelt táplálékba nem csupán testi erőt, hanem a lélekben hitet ébresztettél. Köszönjük, hogy magyar édesanyák és édesapák nemzedékeket nevelhettek ebben a csodálatosra teremtett bölcsőben, a Kárpátok védő ölében. Tehették mindezt a te gondviselő akaratod szerint való élet vállalásában, a megváltó szereteted hitében, a megtartó jelenléted tudatában köszönjük diadalainkat, és azt, hogy vannak arra vezető nagyjaink” – fogalmazott fohászában.

A kisbaconi földben termett, ottani malomban őrölt lisztből a bodosi Józsa Vilma által sütött kenyereket az elöljárók szegték meg és székely ruhás fiatalok osztották szét az ünnepségen részt vevők között.

Az eseményen fellépett Sebestyén Fruzsina köpeci diáklány, aki Oláh Ibolya Magyarország című dalát énekelte el, Reményik Sándor Mindennapi kenyér című költeményét Tókos Lilla Eszter baróti diáklány tolmácsolta, a baróti református egyházközség Zathureczky Gyula Kórusa kórusműveket adott elő. A nagyváradi Kaganovsky Trió Brahms-műsorát követően a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.