Nagy D. István
Szükségtelen jogásznak lenni ahhoz, hogy tisztán lássuk, valami nagyon nincs rendben a zilahi egykori Wesselényi-kollégium épülete – eddig is igen kalandos és továbbra is lezáratlan – visszaszolgáltatásának újabb fejleményei körül. Csűry István és Kató Béla református püspökök ügyészek elé citálása, a bűnvádi eljárás indítása arra utal: az anyagi és jelképes szempontok szerint is nagy értéket képviselő ingatlan visszaadását ellenzők újabb frontot nyitottak, miután két évvel korábban nekik kedvezőtlen bírósági döntés született a hosszú ideje húzódó ügyben. Nehéz mással magyarázni ugyanis, hogy a zilahi ügyészeknek miért ennyi idő után jutott eszükbe – a visszaszolgáltatás ügye 2003-ra nyúlik vissza –, hogy „tiszta vizet öntsenek a pohárba”. Valakik most tartották időszerűnek, hogy bevessék az állami hatalom ezen eszközeit.
Az egyik cél nyilván a román állam szempontjából „jó irányba” terelni a volt kollégium épületének sorsát, de az eddig ismert részletekből az is felsejlik, hogy nem csak erről van szó. A Székely Mikó Kollégium esetében is láthattuk, a restitúciós bizottság egykori tagjai – köztük Markó Attila – elleni vádhatósági, majd bírósági hajtóvadászat, mely teljesen még ma sem ért véget, milyen következményekkel járt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, gyakorlatilag leállította a folyamatot. Egy újabb hasonló ügy pedig végképp a nyakát szegheti az egésznek. A hatások ugyanakkor itt nem értek véget, hiszen a Mikó-ügyből maga az egyház is megtépázva került ki. A Wesselényi-kollégium esetének pedig a jelenlegi állás szerint még súlyosabb következménye lehet, hiszen a református egyház két vezető személyiségét gyanúsítják, hogy okiratok hamisításában, megvesztegetésben, hatóságok félrevezetésében vállaltak szerepet, illetve hamis okiratok alapján próbáltak megszerezni ingatlanokat a felekezetüknek. Hitelteleníteni akarják a két püspököt és egyházukat is, s mindez jó fegyver lehet a továbbiakban azok kezében, akik pár éve szorgosan dolgoznak a „magyar kézbe került” ingatlanok visszaállamosításért.
Az ugyanis egyértelmű, hogy nagyjából ugyanazok az erők és ugyanolyan módszerek állnak a háttérben, mint a Székely Mikó Kollégium ügyében. Ne feledjük, hogy az ügyészségnek egy 1911-ben született okiratban foglaltak szándékos félreértelmezésével/figyelmen kívül hagyásával sikerült Sepsiszentgyörgy emblematikus tanintézetének épületét visszacsakliznia. A továbbra is markukban lévő Wesselényi-kollégium esetében úgy tűnik, még egyszer bevetnék ezt a cselt is, ráadásul az igen éber, kizárólag „hivatalból” eljáró ügyészség segédletével két legyet is ütnének egy csapásra: értékes ingatlant tartanának állami tulajdonban, és kétségessé tennék az egyházi visszaigénylések egész folyamatát. Visszaálmosítás ez a javából, Románia legnagyobb dicsőségére.
