Megbántott, dühös úr keresett fel, az október 15-i Háromszékben Apró, fekete bogyók — legelő telekáron címmel megjelent riportom egyik állítását kérve számon. Ötvös Mózes, a közismert vállalkozó fia elmondta, hogy esetében felvásárlásról nem lehet szó, merthogy egyetlen, tizenhét áras telket vett a szentkirályi határban, és arra ő kíván házat építeni.
A felvásárlásnak negatív a zöngéje, ráadásul mennyiségileg sokkal több földet feltételez. A családnak három tagja vásárolt ugyan vele együtt, de mindenik csak egy-egy telket, rájuk sem talál tehát a kifejezés. Ők megvásárolták a parcellát, és ezt kérik így megjelentetni. Persze, további részletek felől is érdeklődtem, s ezzel a telekügyekhez és korábban felvázolt illyefalvi vitákhoz kanyarodtunk vissza. (A telek különben a szentkirályi ablakgyár alatt fekszik, az országútra merőleges földút mentén, különösen kedvező fekvésű.) Érdemes idézni az elhangzottakat:
— Mi előbb a tanácstól megkaptuk az előzetes láttamozást (preaviz), és azért mertük megvásárolni a telkeket. Különben — ha tudjuk, hogy nem építkezhetünk — nem tettük volna meg. Az illyefalvi tanács arra hivatkozva utasított el, hogy lakópark építésére nem adnak engedélyt. Nos, erről szó sincs, mi egyetlen lakóházat építenénk oda. Csak az övezeti rendezési terv (PUZ) 4000 eurónkba került családonként. Azért ennyibe, mert aki eladta, felparcelláztatta már egyszer. És azért vásároltam ezen a helyen, mert arra számítottam, hogy ott a Szalomér, ahol már laknak, és mi is csatlakozhatunk hozzájuk... No meg azért is, mert a zsebem nem engedte meg, hogy a Kolcza-tagban száz eurót fizessek egy ugyanakkora telek négyzetméteréért.
