Ebből arra lehetett következtetni, hogy a szociáldemokraták magyarul egyezkedtek a magyar miniszterelnökkel. Az elnök akkor felvetette, hogy vajon mit ígért nekik Orbán Viktor Erdély eladásáért. Mostanra már változott a gyerek, a politikusok és Erdély fekvése, mert most már Ciolacu mondta, hogy: Jó napot kívánok, Iohan­nis. Az elnök ugyanis egy árva szót sem szólt, amikor Áder János magyar köztársasági elnök a Krím félsziget Oroszország általi annektálását olyan nagyhatalmi agresszióhoz hasonlította, mint amit a magyaroknak Trianon jelentett. Mindez egy Kijevben tartott tanácskozáson hangzott el, ahol a mi miniszterelnökünk, Cîțu is részt vett. Ciolacu szerint Áder kijelentése teljesen téves, félrecsúszott, és az, hogy Iohannis hallgat, mint a süket disznó a csalánban, teljességgel elfogadhatatlan. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy elnökünk, Iohannis a magyar elnökkel, Áderrel miben egyezett meg, és vajon most ő mennyiért árulja Erdélyt a magyaroknak. „Romániának nincs miniszterelnöke! Romániának nincs elnöke! Nincs államférfija, aki állást foglaljon, amikor a hazát a legmagasabb szinten alázzák meg” – dörögte Ciolacu. Mindez nemzetárulás! (Lehet, azért háborog, mert őt kihagyták az üzletből?)

A miniszterelnököt aztán végül is egy igazi hazafi, Rareș Bogdan mentegette (pedig akár bírálhatta volna is). Szerinte is teljesen téves a Krím félsziget annektálása és a trianoni szerződés közötti párhuzam, és nehezen értelmezhető pofátlanság. Miniszterelnökünk mentségére azt hozta fel, hogy Cîțu Áder János előtt beszélt, és a tanácskozás nem egy kerekasztal, egy talkshow volt, ahol egymás kezéből a mikrofont és egymás szájából a szót veszik ki a résztvevők. És igaza van Rareș Bogdannak: a kijevi tanácskozást nem az örmény parlamentben tartották, ahol augusztus 25-én a kormánypártiak összeverekedtek az ellenzékiekkel. Ütötték, rúgták egymást. Pedig ha Cîțu nekiugrik Ádernek, láthattunk volna egy jó kis verekedést.

Az AUR elnöke is megmondta, hogy ami Kijevben történt, az nem egyéb, csak a megszokott agresszív magatartás Magyarország részéről. Sajnos, az egyik legjelentősebb AUR-os képviselő, a hivatásos feljelentő és (str)éber honatya, Dan Tanasă most kissé elaludt, de szerencsére, ami késett, nem múlott. Facebook-bejegyzésben reagált arra, hogy Klaus Iohannis államfő viszont nem reagált nyilvánosan Áder „elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan” kijelentéseire. Ludovic Orban is azt mondta, hogy Áder János „harcias” beszédének semmi köze a történelmi valósághoz. Ő és Iohannis viszont – tudjuk – nagyszerűen ismerik a történelmet. Például azt, hogy a szászoknak nem volt autonómiájuk. Trianon viszont a (román) népakarat törvényesítése volt. (Magyar népakarat meg biztosan nem is volt.)

A román külügyminisztérium is „rendkívül alkalmatlannak” nevezte a magyar köztársasági elnök kijelentését, de a reakcióval az igazi hazafiak egyáltalán nem voltak elégedettek, mert ugyebár, akár hadat is üzenhettünk volna Magyarországnak. Az ellenzék és az unió nagy megelégedésére ismét kiakaszthatnák a bocskort a magyar parlament tornyára. (Úgy, mint amikor Magyarországot a Tanácsköztársaságtól és az ország kétharmadától megszabadították 1919-ben.)

Van némi magyarázat a szakértők részéről is a román lanyhaságra. Az Adevărulban olvasom (Cristian Unteanu újságíró bejegyzésében), hogy: „A felkészületlen és álomkóros Románia kapott még egy súlyos sértést Magyarországtól.” Mindaddig sértegethetik és megalázhatják a legmagasabb szinten bármelyik román kormányt, amíg tudják, hogy a koalíció egyensúlya és a hatalom székeiben való alukálás csak az RMDSZ (szavazatainak) jóindulatán múlik. (Gondolom, jobb lenne az AUR-t bevenni a kormányzásba.)

Áder János a kijevi hatalomra célozhatott, amikor felvetette az iskolákban az anyanyelvi oktatás felszámolását, a közösségek anyanyelvhasználatának korlátozását, a büntetésekkel és szankcionálással való fenyegetőzést. Mindezek a megszorítások érvényesek az ukrajnai románokra is.

Nem lenne jobb összefogni ebben a kérdésben, és nem mindenen vitatkozni?