De előbb néhány alap. Mi a cibere a mai meghatározások szerint? A szegények eledeleként szerepel a történeteinkben, és a hús nélkül készülő ciberelevessel hozható kapcsolatba. A cibere a savanyításra használt levet vagy magát a levest jelenti. A kvasz (lásd a kovász szavunkat) is ebbe a körbe tartozik. A cibere erjesztett lé, a búza, árpa vagy rozs korpájából készül, melyet leforrázunk, letakarunk konyharuhával, meleg helyre teszünk. Naponta megkavarjuk, habját leszedjük. 3–4 nap alatt savanyodik meg, akkor leszűrjük és hűtőben tároljuk. Kovásszal, élesztővel vagy kenyérrel gyorsítható a folyamat. A leszűrt savanykás lé kitűnő ital is, de főleg levest készítettek belőle: főztek bele kását (puliszkalisztet), és ha volt, tojást is, behabarták (eresztéket tettek bele) liszttel, tejföllel, de ha úgy hozta a szükség, csak aprított száraz kenyérre öntötték és úgy ették.

Egy másik változata a gyümölcsből, főként szilvából, meggyből, de aszalt gyümölcsből főzött leves, mint például Békésen is. Egyes helyeken az aszalt szilvát vagy a híg szilvalekvárt szintén cibereként ismerik. Erdélyben a csorba (leves) savanyítására használják a ciberét.

Amit viszont nagyapám főzött gyermekkoromban, az inkább olyan változat, amellyel akár kaszálni is lehet. Hogyan készült? Először is kevés zsíron kakastaréjt készített, azaz bevagdalt szalonnát pirított. Ezt félretette, és a zsírja egy részében megsütötte az előre felvert tojást, melybe lisztet és tejet is kavart, sóval, borssal ízesítve. Amikor elkészült, 2–3 cm-es kockákra vágta. Közben a zsír másik részében hagymát dinsztelt, majd erre ráöntve odatette a vizet főni, amelybe jócskán préselt fokhagymát, sót és borsot tett bele. Ezután belerakta a kakastaréjt és egy ideig főzte, majd beletette a felkockázott tojást is, és behabarta, azaz tejföl, liszt keverékéből, fövő levet fokozatosan hozzátéve, állandóan kavarva, eresztéket készítve besűrítette. Végül fehér borecettel és kevés cukorral ízesítette.

A salátalevest is hasonlóképpen készítette, csak kevesebb fokhagymával. Ha meg valóban kiadós ételt akart készíteni, akkor szárazbab is került bele, azaz, ahogy ő mondta: salátás fuszulykát főzött.

Nos, ez már valóban messze van a békési vízi ciberétől, amely így készül: a szilvát belevagdaljuk egy fazékba, felöntjük vízzel. Főzzük, amíg a szilva meg nem fő. Ha kész, kristálycukrot adunk hozzá ízlés szerint. Berakhatjuk a fagyasztóba is, fél óra után kivehető, és el lehet fogyasztani, mert hidegen még jobb, főként nyáron, az alföldi rekkenőségben. Ráadásul többfajta gyümölccsel is lehet készíteni.

A kvasz elsősorban rozsból készül. Rozskenyérdarabokat pirítanak sütőben, majd arra vizet öntenek, cukorral vagy mézzel dúsítják, 24 óráig erjesztik. Szűretlenül, a benne lévő élesztővel együtt szolgálják fel. Ennek köszönhető egyedi az íze. Üdít, oltja a szomjat, magas B-vitamin-tartalma révén javítja az anyagcserét, szabályozza a gyomorműködést is. Tucatnyi aminosavat, számos mikroelemet tartalmaz, ezért a kvaszt ajánlják nehéz fizikai munkát végzőknek, például sportolóknak. Meggátolja egyes, betegségeket okozó mikrobák szaporodását, baktériumölő hatású.

Ha eddig elért a kedves olvasó, rájöhetett, mekkora palettát fed le egy kulináris név: akár böjtös kaja, vitaminbomba, nyári és nehéz fizikai munkához való ételt is takar, ha csak pár kilométert teszünk a nem is olyan messzi tájak felé.