Az 1951. november 23-án Szászrégenben született, 1980 óta az udvarterek városában élő és alkotó művészt, a kortárs erdélyi grafika egyik kiváló képviselőjét pályatársa, Székely Géza grafikusművész, a negyedik IKA alkotótábor vezetője köszöntötte, majd Deák Ferenc magyartanár, műkritikus méltatta a hetvenedik életévében járó művész grafikáit, monotípiáit. Emlékeztetett arra, hogy a kiállító grafikus felfedezője és későbbi mestere Gyergyóalfaluban Sövér Elek volt, és nagy hatással volt későbbi művészetére a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Feszt László, akinek az osztályában államvizsgázott.

„Művészetének egyik sajátossága az énre zúduló külső történések képi feldolgozása. Alkotásain gyakran látjuk, hogy a személyes és familiáris élmények gócpontjait egy kelet-európai perspektíván keresztül szemléli, amelynek határait a közelmúlttól egyre globálisabb kitekintéssel tágítja. A történelmi tudat túlingerelt állapotában a sérülés veszteségeire hívja fel a figyelmet. Nála minden mítosznak létezik egy deheroizált kasztrációja. Így képein a groteszk vigyor, a szétesés zuhanása és a Janus-arcú szembesítés lép elő. Ebben az ironikus világszemléletben a társadalmi folyamatok és a küldetésükben megdicsőülő személyiségek fonák értelmezése nyer tükörképet” – fejtette ki Deák Ferenc műkritikus Sárosi Csaba képi világát elemezve.

A tárlatmegnyitó után a rendezvény a könyvtárudvaron folytatódott, ahol a Gergely Tamás és Szóró Dorina által irányított, összevont felső-háromszéki furulyacsoport lépett fel. Sárosi Csaba tárlata szeptember 2-áig tekinthető meg.