Lássuk: a korai iskolaelhagyást 11,3 százalékra akartuk leszorítani 2020-ra, és most 15,6 százalékon áll, miközben az Európai Unió 10 százalékos átlagot akart elérni, és 10,1-en áll. A felsőfokú végzettségűek aránya 26,4 százalék a célba vett 29,9 helyett, miközben az EU 40 százalékot tűzött ki, és 40,9-et ért el. Az óvodások gondozásában 82,3 százalékra fejlődtünk, az unió 95,3-ra, célja 95 volt. A 15 évesek körében a funkcionális analfabetizmus 2015-ben 38 százalék volt, most 40, miközben az uniós átlag 20 volt, most pedig 22. Matematikából a romániai diákok 39,9 százaléka nem ütötte a szintet, három év alatt (2018-ra) ez 46,6 százalékra romlott. Ami az élethosszig tartó tanulást illeti, 2020-ban a felnőttek 10 százalékának kellett volna részt vennie valamilyen (tovább)képzésen, ám alig haladjuk meg az 1 százalékot, miközben az uniós cél 15 százalék volt, a megvalósítás pedig 9,2 – sorolta a miniszter, szemlátomást lesújtva, hogy a Tanult Románia 2030-ig a felnőttek 45 százalékát kívánja visszaültetni a padba. Azt is szóvá tette, hogy az oktatásra szánt pénz a nemzeti össztermék 3,6 százalékát sem éri el, holott a program 4,7 százalékot ír elő.

Mondott a miniszter egyebeket is, de a leginkább döbbenetes az, hogy e mutatók zöme a járvány előtti állapotokat tükrözi, tehát a baj valószínűleg még nagyobb, hiszen a távoktatás a diákok 30 –  egyes felmérések szerint 40 – százalékához el sem ért. A Tanult Románia pedig – amely az államfő egyetlen nagyszabásúnak szánt, öt évig készülő országos projektje – sok más hibája mellett olyan irreális célokat tűz ki, amelyeket járvány nélkül is nehéz lenne teljesíteni, főleg egy olyan országban, ahol az elmúlt harminc évben egyetlen oktatási miniszter sem maradt tisztségben egy egész kormányzati cikluson keresztül.

Valószínűleg Cîmpeanu sem fog: a kormányfő igen kurtán felelt neki, szerinte igenis, meglesz szeptember 10-ig a kormányhatározat, október elsejéig pedig a törvénycsomag-tervezet. (Összehasonlításképpen: az előző oktatási törvényen évekig dolgoztak, és miután elfogadták, mintegy 150 módosítást eszközöltek rajta.) De ha nem, megvan a bűnbak: maga a miniszter, akinek lecserélése már a levegőben lóg. Nem mintha nagy kár lenne azért, aki leginkább a plágiumgyanús doktorátusok ellen­őrzését próbálta megnehezíteni, de helyére elődjét, Monica Anisiét akarják ismét kinevezni, aki ugyanúgy Iohannis pártfogoltja, mint Cîțu, és épp olyan rózsaszínben látja a dolgokat. Korábbi megbízatása idején semmiféle reformot nem kezdett, sőt, mindig nagyon elégedetten nyilatkozott, habár olyan, váratlannak nem nevezhető problémákat sem oldott meg, mint például a tankönyvellátás.

E jelek szerint az oktatás korszerűsítése, a gyermekbarát iskola továbbra is csak óhaj marad, és a rossz eredmények miatt nem a felelősök fognak sóhajtozni.