Nagy D. István
Kész szerencse, hogy csak a koronavírus-járvány negyedik hulláma fenyegeti az országot, az összes várható nehézségével, legyen szó egészségügyről, oktatásról, gazdaságról, megélhetésről, így igazán eljött az ideje egy újabb kormányválságnak. Természetesen ezúttal is kakaskodás, politikai bosszú formájában, mondvacsinált okok mentén, de úgy tűnik, most a legrosszabb forgatókönyv következhet be.
Meglepetésről szó sincs, hiszen egy ideje érett már a liberálisok, valamint a Dan Barna és Dacian Cioloș vezette alakulat közötti újabb összecsapás. Az ügyészek és bírák által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló ügyészség felszámolása körüli, patthelyzetet előidéző adok-kapok nyomán világos volt, csak idő kérdése, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja alkotta szövetség (USR PLUS) mikor veti be a csodafegyvert: a koalícióból és a kormányból való távozással való fenyegetőzést. Nem az első alkalom, mióta a kormány tagjai lettek, hogy bedobják: tavasszal hasonlóan jártak el az akkori egészségügyi miniszter – emberük – menesztése kapcsán. Akkor az utolsó métereken sikerült megbékíteni őket, az elmúlt két nap történései után úgy tűnik, ez most sokkal nehezebb feladat lesz.
Nyilvánvaló, hogy Florin Cîțu miniszterelnök ez alkalommal a kelleténél jobban magára haragította pártja szövetségesét. A Saligny-program körüli machinációkkal, majd az igazságügyi miniszter menesztésével bátran átlépett egy piros vonalon, amivel alighanem megásta nem csak miniszterelnöksége, de talán az általa vezetett kabinet és a koalíció sírját is. Nem is akárhogy, hiszen eddigi szövetségese ütheti ki a nyeregből egy bizalmatlansági indítvánnyal.
A jelenség nem példa nélküli a rendszerváltás utáni Románia történetében, viszont sokat elárul arról, hogy hol tart szép hazánkban a politikai kultúra. Hogyan írja felül az éretlenségből, naivitásból, sértettségből vagy éppen személyes, netán csoportos érdekekből fakadó kompromisszumképtelenség az ország, a közösség érdekeit. A szemünk előtt kibontakozott palotaforradalomban ugyanis nincsenek jó és rossz fiúk. Mind a Nemzeti Liberális Párt, mind az USR PLUS politikusai egyaránt hibásak a teljesen alkalmatlan pillanatban kirobbant politikai válságért. Nem titok ugyanis, hogy az arrogáns kisgömböcként vagy a sértődött gyerekként való politizálás zsákutca egy szövetségben, mégis mindkét alakulat konokul kitartott ezek mellett. Sőt, úgy tűnik, továbbra is ezen az úton szándékoznak tovább menni.
Bármi legyen is a végkifejlet, már az is elkeserítő, hogy a magukat jobboldalnak mondó alakulatok mintegy átokként hordozzák egyes primitív szokásaikat, melyek eredménye, hogy a stabil koalíciós kormányzás továbbra is hiú ábránd marad. Maradunk a politikai iszapbirkózással, az általános létbizonytalansággal, egy lassan teljesen hiteltelenné váló országvezetéssel, valamint egy hasonló kaliberű vagy még rosszabb ellenzékkel az újabb egészségügyi és gazdasági válság torkában, melynek valós méreteit még fel sem mérhetjük.
