Sokadszor szervezték meg ismét az erdővidéki Bölönben a Sikó családok és leszármazottainak találkozóját. A lepergett esztendők alatt a világháló kínálta lehetőségeket kihasználva egyre gyarapodott a résztvevők száma. A közeli rokonok, a törzstagok még mindig a bölöniek: Sikó Endre közbirtokossági elnök, Sikó Imre helyi polgármester, az alkalmi résztvevők jelenléte hullámzó.
Több évvel ezelőtt tiszteletét tette itt a diplomata és nagykövet Sikó Anna és matuzsálemi korú édesapja is Budapestről. Egyedül az időpont nem változó: ha süt a nap, ha esik a nyár végi eső, augusztus utolsó szombatján mindig zajos a Borvízpatak laposa, ahol mindig lobog a tűz az üstök alatt. Idén, amit a szem-száj ingere megbírt, már kora délelőtt a terített asztalokon volt. A beérkezők a legjobb kisüstijüket ajánlották, az asszonyok ételkölteményeiket, a közös nagy üstben a báránytokány illatozott. „Levest otthon is tudunk enni” – mondogatta a férfinép, s hisszük, nem hisszük, de meggyőződtünk, hogy Háromszéken is „terem” jó bor, a mieink a román ókirálysági szőlőből isteni nedűket tudnak készíteni.
Az idén első alkalommal két új család is tiszteletét tette: Sikó Csaba mérnök-vállalkozó, farmer és felesége, Ilona a Maros megyei Mezőpanitról, valamint a bölöni gyökerekkel rendelkező sepsiszentgyörgyi-egerpataki Sikó László és felesége, Gabriella.
Mint mindig, ez alkalommal is e sorok írója – akinek az édesanyja volt Sikó lány – ismertette azokat a Sikó családokkal/személyekkel kapcsolatos eseményeket, történeteket, adatokat, melyeket az elmúlt egy esztendő alatt összegyűjtött. Az év elején sikerült ellátogatni a Beszterce-Naszód megyei Septérre, a jeles festőművész, Sikó Miklós (1818–1900) szülőfalujába. A gazdag család földjeit-kaszálóit idegenek művelik, kúriájuknak csak a helyét sikerült azonosítani, dombra telepített családi temetőjükben egyetlen robusztus, megviselt sírkő árválkodik. A septéri református magyar gyülekezetnek öt tagja van. Kiderült, hogy a miniatűrportré-festő mester néhány felmenője a kolozsvári unitárius templom alagsorában nyugszik, a többiek szétszóródtak a nagyvilágban, de történetüket, ágas-bogas családfájukat a Pécsett élő Virágné Sikó Ágnes őrzi és gyarapítja újabb családtörténeti adatokkal. Ágnes asszony, a nyugalmazott egyetemi adjunktus is mesterien kezeli az ecsetet, és augusztus 20-a tiszteletére kiállított munkáit egy kővágóörsi gyűjteményes tárlaton láthatta a nagyérdemű. Egészségügyi okok miatt nem tudott a találkozón részt venni, ám újabb genealógiai adatokkal ajándékozott meg, és köszöntötte a találkozón részt vevő családokat.
Sikó Csaba jelenlétével erősödtek a kapcsolatok a Maros megyei Sikókkal. Oklevelek bizonyítják, hogy a mezőpaniti Sikók elődei Bölönből telepedtek oda. A Ploiești környékén vívott harcokban bizonyított vitézségükért fejedelmi adományként kaptak ott terjedelmes területet II. Rákóczi György idején. A marosi vendégek részéről megfogalmazódott egy mezőpaniti találkozó lehetősége is, hozadéka erősítené az ilyen jellegű találkozásokat, ahol kimondottan a rokoni kapcsolatok a meghatározóak. Jó az, hogy egyre növekszik a fiatal és tevékeny résztvevők lélekszáma, akik átöröklik és folytatói az egyre szükségesebbnek bizonyuló megtartó családi hagyományrendszernek.
