Mi a magyarság szempontjából legfájóbb oktatási kérdés, és hogyan szándékozik megoldani ezt mandátuma alatt?

A válaszok egy részét november 12-i lapszámunkban olvashatták, a többit az alábbiakban közöljük.

Édler András RMDSZ-es képviselőjelölt

(1-es képviselői körzet)

Az oktatási rendszert depolitizálni kell. Megengedhetetlen, hogy felelős beosztásba csak politikai alapon történjenek kinevezések. Teljesen elhibázottnak vélem a román nyelv oktatásának módszertanát. Ezt a problémát törvénymódosítással lehetne orvosolni: a nemzeti kisebbségek számára az érettségiig külön tanterv szerint kellene oktatni e nyelvet, a hangsúlyt a funkcionális nyelvhasználatra kellene fektetni. Diszkriminatív a jelenlegi jogszabály, hiszen a magyar diáktól többlettudást vár el román kollégáihoz viszonyítva.

Molnár Gábor RMDSZ-es képviselőjelölt

(4-es képviselői körzet)

Azt szeretném, ha a román nyelv oktatását illetően sikerülne komoly előrelépést elérnünk. Hiszem azt, hogy a román politikusokkal meg tudjuk értetni: az állam nyelvének nem anyanyelvként való oktatása a székely gyermekeknek nem az ország érdekei ellen irányuló cselekedet, hanem pontosan ellenkezőleg: a jobb kommunikációt teszi lehetővé a két nemzet között. Köztudott, hogy a gyermekek játékos módon tudnak igazán eredményesen tanulni, viszont ha szigorúan lépnek fel, az ellenállás dacot vált ki. Ezt elkerülendő lenne fontos, hogy idegennyelvként szerepeljen a román nyelv és irodalom oktatása. Meggyőződésem, ha így vetjük fel a kérdést, akkor a román honatyák is másképp állnak hozzá a kérdéshez, s így a törvényes keret megváltoztatása sem lesz nehéz.

Bokor Tibor RMDSZ-es szenátorjelölt

(2-es szenátori körzet)

A székely ember attól más, hogy óvodába, iskolába adja gyerekét. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy minőségi oktatást biztosítsunk. 22 éve vagyok pedagógus, tudom, hogy csak akkor érünk el hosszú távon eredményeket, ha versenyképes tudást biztosítunk gyermekeinknek, nem véletlen az a közmondás, hogy a tudás hatalom. Az oktatás igazi reformja évek óta késik, át kell szervezni a tanárképzést, nagyobb felelősséget és döntési jogot biztosítani a helyi közösségeknek. És éppen ezért én a mielőbbi decentralizációt szorgalmazom. A döntések egy része már valóban helyben születik, de mindenképpen előnnyel járna, ha pl. egy iskolaigazgató maga tudná csapatát összeállítani, és meglenne a szabadsága, hogy pénzben is, továbbképzésekkel ösztönözni tudja kollégáit. Mindenképpen segíteni kellene a fiatal pedagógusokat, hiszen a kezdők bérezése valóban felháborító. Az oktatás reformját a tantervek, tantárgyak, heti kötelező óraszám újragondolásával kellene elkezdeni. A mai gyerekek már nem tudják, milyen is az igazi gyerekkor. És nemcsak az elméleti líceumokban kell gondolkozni, hanem újra kell gondolnunk a romániai magyar szakoktatást. Jó mesterséget, keresett szakmát, használható tudást kell gyerekeink kezébe adnunk. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a felnőttképzésre, a munkahelyek folyamatosan változnak, képesnek kell lennünk arra, hogy holnap más szakmát tanuljunk, ehhez pedig biztosítani kell a szükséges feltételeket.

Albert Álmos RMDSZ-es szenátorjelölt

(1-es szenátori körzet)

A középiskolai oktatásban több kérdésre oda kell figyelnünk. Elsősorban minden tantárgy magyar nyelvű oktatására gondolok, a történelem és földrajz sokat vitatott és ma is megkérdőjelezett román nyelvű oktatására. Hogy ez magyarul történhessék, annak én semmilyen akadályát nem látom, csupán a tanügyi törvény által való szavatolását kell elérni. Szakoktatás esetében viszont ebben a térségben bármilyen autonóm életet fogunk is élni a közeljövőben, szükségesnek tartom a szaknyelv románul való elsajátítását is, ha mi elvártuk és elvárjuk az itt lakó románságtól, hogy magyarul beszéljen, értse a mi nyelvünket, ők is elvárhatják, hogy a román nyelvet is ismerjék mindazok, akik akár a közszférában, akár a vállalkozási szférában dolgoznak. A felsőfokú oktatás terén szimbólumként a kolozsvári egyetem megszerzése a cél. Nagyon nehezen, döcögve haladunk efelé, én olykor meg is kérdőjelezem, hogy ez a célunk nekünk valamikor meg tud-e valósulni, figyelembe véve azt is, hogy más vonalon magyar egyetemet — a Sapientiát — hoztunk létre. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egyik hátráltatja a másikat, de bizonyára az egy pontba koncentrálódó tevékenység nagyobb eredményt hozott volna a kolozsvári Bolyai Egyetem kérdésé­ben. Az itt élő magyarság létszáma több magyar egyetemet is megbírna, de miként a Partiumi Keresztény Egyetem kérdése is megoldódott az elmúlt hónapokban, reméljük, és valószínű, hogy a kolozsvári magyar egyetem kérdését is kezelni tudjuk a következő esztendőkben. A döntés nem kimondottan az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ kezében van, viszont ezeket a kérdéseket úgy kell felvezetni, előterjeszteni parlamenti vagy kormányszinten, hogy nyerőek lehessenek a közeljövőben, és minél sürgősebben. Jelen pillanatban legnagyobb hangsúlyt a minőségi oktatásra kell helyezni, én értem az elszaporodott felsőfokú kihelyezett karok létét is, ennek ellenére ahhoz, hogy fennmaradjon az erdélyi magyarság, mindig egy lépéssel előbbre kell lennie szellemileg, felkészültségében a vele együtt élő társadalomnál. Sokat vitatkozunk arról, hogy a román nyelvet milyen módszerekkel kell oktatni, az én véleményem egyértelműen az, hogy idegen nyelvként kell kezelni az első esztendőkben, azután szinte mindegy, hogy mit oktatunk a diákoknak, hogyha a románt szinte anyanyelvi szinten már kis korukban el tudják sajátítani. Meg kell értenünk, hogy ez tulajdonképpen megélhetési kérdés is, nem szeretnénk, hogy emiatt elszigeteltségben maradjon ez a vidék, a román nyelvet ismernünk kell, le kell vetkőznünk azt a taszítást, azt a nem akarom megtanulni gondolkodásmódot, ami érthető, hogy miért alakult ki valamikor, de ma már nem kényszerként, hanem előnyként kell felfogni.