Mihalik Kálmán 1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került. 1921-ben zenésítette meg a székely himnuszt. 1922. szeptember 6-án tífuszban hunyt el, Szegeden temették el a Belvárosi temetőben. Sírjánál halálának évfordulóján Gál Imre, a Mihalik Kálmán Alapítvány elnöke évről évre megszervezi a megemlékezést. Hat évvel ezelőtt a Gál Imre által faragott kopjafa mellé került még egy a sírhoz, amit a sepsiszentgyörgyi Lőrincz István és Bogdán Bertalan készített. Akkor kisbusszal jöttek Sepsiszentgyörgyről erre az ünnepségre. Az idén – a székely himnusz megzenésítésének 100., a költő halálának 99. évfordulójára – Lőrincz István bácsi egy másik emléket faragott a himnusz egy sorával (Maroknyi székely porlik, mint a szikla). Ő maga nem tudott eljönni, ezért egy levelet küldött leánya családjával a résztvevőknek.

A szeptember 6-i ünnepségen beszédet mondott Haág Zalán, Szeged városának önkormányzati képviselője, a KDNP helyi elnöke, közgyűlési frakcióvezető. István bácsi levelét felolvasta a sepsiszentgyörgyi Karácsony Zsolt. Néhányan megosztottuk gondolatainkat. A megemlékezés koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével zárult.

Magamról csak annyit, hogy én is Sepsiszentgyörgyön születtem, és jóllehet itt ragadtam, szívemen viselek mindent, ami a szülőföldhöz kapcsolódik. Diákjaimmal (a Szegedi SzC Vedres István Technikum angol–magyar szakos tanára vagyok) évek óta műsort nyújtunk a megemlékezéshez, és ebben az évben a gondolataimat is megfogalmaztam.

Fontosnak tartjuk továbbadni a megemlékezésről a hírt, mert jövőre lesz az orvos és zeneszerző Mihalik Kálmán halálának a századik évfordulója, és annak előkészületeit minél hamarabb el szeretnénk kezdeni. Várjuk Székelyföldről, Háromszékről is a kezdeményezéseket.

Schunckné Jánó Judit, Szeged