Ami a fekete-fehér fotók világában, mondanunk sem kell, szokatlan különlegesség!

Hogy hogyan lehetséges ez?

Hát éppen ez a titka és a varázsa…

Debrecenben született, régi fotográfus családban, édesapja is fényképész volt, a maga korában igen keresett és ismert, ő 1956-ban disszidált, megunva az ötvenes évek sivár magyar világát, a fényképészszövetkezeteket, ahonnan nemigen látszott számára kiugrási lehetőség. Igaz, képeit már előzőleg kiküldte egy müncheni nemzetközi fényképkiállításra, ahol díjazták, s mindjárt ezer dollárral dobbanthatott a szabad világban. Amerikába ment, s némi kitérő után Hollywoodban állapodott meg és lett világhírű, elsősorban remek sztárfotóival. Olyan, nemzetközileg ismert sztárokat fotózott, mint John Wayne, Tommy Lee Jones, Leslie Nielsen, Tracy Nelson, Charlene Tilton, Givenchy Kareen, Margaux Hemingway (a nagy író unokája), Timothy Hutton, Priscilla Presley vagy a kosárlabdacsillagként elhíresült Abdul Jobbar… Hosszan lehetne sorolni, rengeteg filmcsillag látható a rendkívül gazdag kiállítás képein.

Amerikában, Hollywoodban Martin S. Martin mindent elért, amit fotográfus egyáltalán elérhet. Egy nagy lap fotósaként járta be a világot, némely fotográfiája különlegességével, bizarr megoldásaival bűvöl el. Mivel már számtalan világhíresség elhalálozott, mióta a róluk készült Szipál-fotók bejárták a világot, némi malíciával, amely jellemző az álmok és az amerikai filmek fellegvárának fő- és mellékszereplőire, a halott sztárok fotósának nevezték el. 1997-ben, sikerei csúcsán váratlanul döntött — kalandos életére mindig is jellemzőek voltak a váratlan döntések —, és hazajött, azóta Budapesten él, vallomása szerint kizárólag pszichológiát és filozófiai könyveket olvas, a fotóújságok munkatársa, s tanít is.

Fogadjuk szeretettel háromszéki kiállítását!