Csoda, hogy legalább most, a huszonnegyedik órában felébredtek valamelyest az ország vezetői és elkezdtek a lakosságot súlyosan érintő ügyekkel is foglalkozni. Még szerencse, hogy vérre menő politikai csatározásaik közben sikerült kis időt szakítaniuk az ország ügyeire is, bár az is meglehet, a kényszer szülte szerény mozgolódásukat, mert úgy tűnik, sem a járvány, sem az energiaárak elszabadulása nem volt hajlandó megvárni, hogy lejárjanak a pártok (főként a liberálisok) tisztújító kongresszusai. Persze az is jellemző, hogy most kezdtek kapkodni, mikor már körmükre égett a gyertya.
A koronavírus-járvány negyedik hullámának érkezése nem nevezhető váratlan eseménynek, ám Bukarestben ismét abban reménykedtek, hogy minket megkímél vagy legalábbis csak később robban a bomba. Hónapok óta látni, hogy elakadt az oltakozás, ám ötletelésnél többre eddig nem futotta, és míg más európai országokban 60–70 százalék az immunizáltak aránya, nálunk alig 30. Sem meggyőző, sem ösztönző kampány nem volt, még próbálkozás sem történt az álhírek megcáfolására, csak most kezdtek el kapkodni, hogy szinte napról napra kétszereződik az új esetek és elhunytak száma, és lassan de biztosan ismét megtelnek a kórházak. De most sem sietik el, tárgyalnak, vitatkoznak, fontolgatják, s mindig a következő hétre várhatunk valamilyen döntést. Szinte csoda, hogy tegnap megszületett egy határozat arról, hogy bizonyos fertőzöttségi mutató fölött csak az uniós zöld igazolvánnyal rendelkezők vehetnek igénybe egyes szolgáltatásokat. Csoda, mert nagy liberális miniszterelnökünk nem akar korlátozásokat, kedvezményeket, bezárásokat, kötelező oltást, semmit, ami népszerűségének nem kedvez, mintha a vírus törődne politikai nézeteivel, elveivel.
Hónapokkal ezelőtt kiderült az is, hogy rendkívül balul sikerült az energiaárak liberalizációja, a szolgáltatók szégyentelenül emelték a villany és a gáz árát. Persze a nemzetközi piaci helyzet is erre kényszerítette, de egy szerény hatósági vizsgálódás is számos visszaélésre rámutatott. Az állam pedig néhány jelképes büntetéssel elintézte a dolgot. Most, amikor a fűtésszezon küszöbén kiderült, hogy Románia lakossága nagy része számára megfizethetetlenek lesznek a téli számlák, erről is elkezdtek ötletelni. Befagyasztani nem akarják az árakat, az nem liberális döntés, némi segélyen, ártámogatáson gondolkodnak, ám félő, mire kidolgozzák a rendszert, megszülik a döntést és megvárják az EU jóváhagyását is, megfagyunk otthonainkban. És közben az üzemanyag ára is jelentősen nőtt, az élelmiszeriparban már legalább tízszázalékos várható áremelést emlegetnek.
Lassan tényként kezelhetjük, Romániában a döntéshozókra nem számíthatunk, késlekedő döntéseik nem orvosolják, csak fokozzák a bajt. Egy szó mint száz, nagyon drága és nehéz ősz, tél előtt állunk.