Benkő Klára, a nagyajtai Kriza János Általános Iskola igazgatója ünnepnek nevezte az iskolának és óvodának otthont biztosító épület felújítását, mely a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programjának köszönhetően példátlan fejlődésen esett át az elmúlt egy évben. „A mai naptól egy kívül-belül felújított, modernizált, a XXI. század kihívásainak megfelelő, ám patináját így is megőrző gyönyörű épületet vehetünk birtokba. Hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik személyes elkötelezettségükkel, fáradhatatlan és kitartó munkájukkal hozzájárultak egy vízió megvalósításához” – fogalmazott.

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja, Soós Zoltán a magyar kormány 2016-ban indított óvodafejlesztési programját a gondoskodás programjának nevezte. Ez az első ütemben még csak 17,5 milliárd forintos forrásból indult, mostanra, a harmadik ütemnél, már 61 milliárd forintnál tartanak – ebből 37 milliárd Erdélyt illette meg –, a jelentős összegből pedig 103 óvoda és bölcsőde épült, valamint számos fontos tanintézmény újult meg. A konzul a program kivitelezésében partnerükké vált Romániai Magyar Pedagógusszövetség szerepét is méltatta, majd azt kívánta, az új és felújított bölcsődék és óvodák a jövő nemzedékének gyarapodásához és fejlődéséhez járuljanak hozzá.

Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke elmondta: annak idején örömmel fogadták a programot, mert tudták, az a közösségünk megerősítéséhez fog jelentősen hozzájárulni. Magyarország kormányának stratégiai partnereként a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programban hatvanhárom bölcsőde, óvoda építéséhez vagy felújításához járultak hozzá, 220 játszóteret telepítettek az óvodák udvarára, oktatási és kiegészítő terek újultak meg, kaptak új bútorzatot, ugyanakkor hozzájárultak az óvodapedagógusok átfogó szakmai és módszertani fejlődéséhez is azáltal, hogy akkreditált programon való részvételi lehetőséget biztosítottak.

Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője úgy fogalmazott: örvend, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a külhoni magyar óvodák és oktatási intézmények fejlesztését. Jó látni, hogy a gyengébb, málladozó falú intézmények száma csökken, a szépülőké pedig Baróttól Torjáig, Málnástól Sepsiszentgyörgyig, Vargyastól Bükszádig, Borosnyóig és Uzonig nő.

Gáj Nándor, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója Tamás Sándor megyeitanács-elnök üdvözletét tolmácsolta. A megyevezető elismeréssel szólt Magyarország kormányáról és az ügy mellé elkötelezetten álló Romániai Magyar Pedagógusszövetségről, s kifejezte véleményét, hogy ha jól felszerelt óvodák és iskolák lesznek falvakon is, a legeldugottabb településről is kikerülhetnek olyan fiatalok, akik nemzetünk dicsőségére válnak.  

Bihari Edömér községi polgármester régi álomnak nevezte az épület teljes, a padlótól a kupás cserépig tartó megújulását. Mint mondotta, nem ment minden mindig egyszerűen, de az érdekelt felek együttműködésével sikerült a nehézségeket elhárítani. Saját pénzügyi forrásból is jelentős összeget, mintegy százezer lejt kellett elkülöníteniük, a megyei tanácstól pályázat által további hetvenezer lejt tettek a támogatásként kapott hatvanhatmillió forint mellé, hogy célt érjenek.

Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese áldásában úgy fogalmazott: addig van jövőnk itt, a Kárpát-medencében, amíg óvodáinkat gyermekzsivaj tölti be. A lelkipásztor némileg elmarasztalóan szólt a Nagyajtát az elmúlt harminc esztendőben igazgatókról, mondván, mostohagyerekként kezelték őket. Amennyiben nem állt volna a középajtai iskola mellé az osztrák házaspár, Walter és Erna Böhm, akik a gyermekeknek írószereket, az óvodásoknak játékokat hoztak, az informatikai labort egykor fölszerelték és modern mosdókat építettek, vagy a holland Oest Europe Commisie Egyesület, akik játszóteret építettek a volt óvoda udvarára és bútorzattal látták el az iskolát, nem sok fejlesztést látott volna ez a jobb sorsra érdemes közösség – mondotta. „Tulajdonképpen a történelem igazságának a helyreállítása történik ma. Mert ennek az épületnek helyén valamikor a névadó tudós pap idejében felépítettek egy kicsi iskolát. Melléje egy tanítói lakot, adtak hozzá 80 hektár iskolaerdőt azért, hogy a gyermekeket tanítani tudják, és azért, hogy az intézményt, az iskolát fenn tudják tartani. Mutatja a falu egykori életét az a tény, hogy miután kinőtte ezt az iskolát, akkor, száz évre rá, egy újabbat építtetett a református egyház. A régit lebontották, és megépítették az új épületet, mert a XIX–XX. századnak a fordulóján Középajtán több mint kétszáz iskolaköteles gyermek volt beírva. 1905-ben hozták azt a rendeletet, amivel az egyházak az iskolákat átadták a magyar kormánynak működtetésre, megmaradva természetesen felekezeti jellegűnek, egészen a II. világháború végéig, 1945-ig. Átvészeltük Trianont, az államosítást, utána a diktatúra éveit, megfogyatkozva, de hála egykori tanítóknak, nevelőknek, akik küldetéstudatuknak tekintették a pedagógusi pályát, újabb és újabb generációk kerültek ki évről évre a középajtai iskolapadokból, megállván helyüket az élet nagy iskolájában is” – fogalmazott az esperes.