Vonzerő a jellegzetesség

— Városlakóként és szakemberként milyennek tartja Sepsiszentgyörgyöt?

— Sepsiszentgyörgyöt kellemes kisvárosnak tartom, minden előnyével és hátrányával, ami ebből a státusából fakad. Rajtunk, szakembereken, de politikusokon és nem utolsósorban városlakókon múlik, hogy a jövőben milyen lesz. Elsősorban a kisvárosi jellegét kellene valahogy megerősíteni, hisz a következő években, évtizedekben ezt fogja megőrizni. Itt nem fognak felhőkarcolók, hatalmas ipari létesítmények épülni. Vannak azonban olyan épületeink, amelyeknek egyénisége van a térségben, és ezeket kellene valamilyen szinten kiemelni, felújítani, megvilágítani, olyan rendeltetést adni nekik, amelyek egyedivé teszik őket. Nekem alkalmam volt sokat járni külföldre, Európától Délkelet-Ázsiáig, és elmondhatom, hogy majdnem minden városnak megvan a maga jellegzetessége. Nagy pénzeket áldoznak arra, hogy olyasvalamit építsenek, ami odavonzza az embereket. Csak egy példát mondok: Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur, Petronas ikertornyok. Reggel hattól állnak sorban a turisták, hogy feljuthassanak a toronyba. Persze, nem ezekkel a városokkal kell összehasonlítanunk magunkat, de valamilyen sajátossággal ki kell emelni Sepsiszentgyörgyöt is.

— Mi lehetne Szentgyörgy sajátossága?

— Mondjuk, a központi része. Szentgyörgyön kívül csak néhány példát említek: Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Szászrégen. Központi rész emeletes épületekkel, és a vásárterek helyett parkok. Apropó, park: ha most azt kérdi tőlem valaki, hogy tetszik-e az Erzsébet park, hát azt mondom, nem.

— Miért nem?

— Igaz, hogy most felújították, a sétányokat rendbe tették, a zöldövezeteket termőfölddel feltöltötték, újrafüvesítik, de én túl sötétnek tartom, a fák túl öregek, nyáron olyan, mint egy dzsungel, nem lehet rajta átlátni, ősszel és télen csupasz ágakkal — kitűnő szállás-, illetve pihenőhely a varjaknak —, túl kevés virággal. Igaz, hogy nyáron kellemesen hűvös, de én hiányolom a fényt.

— Sebestyén József is említette, hogy valamiféle ritkításra szükség van a parkban…

— Igen, a fák már túl nagyra nőttek, elöregedtek, úgy tudom, hogy néhányat kivágtak belőlük, de így is a park ősszel szomorúságot sugároz, lehangoló. A másik, számomra zavaró tény a park kivilágítása. Este nem kis bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki átsétáljon rajta. Szerencsére városunk ebből a szempontból biztonságos település. A közelmúltban egy kolozsvári, világítástechnikára szakosodott céget látogattam meg, megdöbbentő, ezen a téren is mennyit fejlődött a világ. Ezekre nekünk is oda kell figyelnünk, hiszen egy parknak nem csak nappali napsütésben kell betöltenie szerepét, hanem esti sétára is alkalmasnak kell lennie, kellemes környezetet kell biztosítania sötétedés után is. Jónak tartom kisebb víztükrök, szökőkutak létrehozását is.

— Damokos Csaba a park egyfajta folytatásának képzeli el a Mihai Viteazul teret. Ön hogyan látja ezt?

— Jó ötletnek tartom, hisz a tér a parknak folytatása, egy út választja el egyiket a másiktól. Egy másik dolog: ott vannak a parkban levő emlékművek, szobrok, amelyek — az obeliszket leszámítva — alig látszanak. Kevés a tér a körzetükben. Mintha el szerette volna rejteni valaki ezeket. A parkban is, de a Mihai Viteazul téren is lehet még szobrokat állítani. Ha jól értettem, Damokos Csaba elképzelése is ez. Hisz vannak még e városnak, vidéknek jeles alakjai, akik itt születtek, éltek, emléküket őrizzük, megemlékezünk róluk, miért ne lehetne nekik szobrot állítani?

Megvilágítani az épületeket

— A központi épületeknél maradva, megújul most a bazár. Kónya Ádám többször is felvetette, hogy jó lenne megvilágítani. Gondolkodnak azon, hogy ezt megtegyék?

— Igen, természetesen, azzal a feltétellel kaptunk építkezési engedélyt a várostól, hogy az épületet megvilágítjuk. Világítástechnikai szakemberek segítségével szeretnénk ezt a kérdést megoldani. Azt szeretnénk, hogy a Bazár épülete referencia legyen. Városunk főépítészével is beszéltünk arról, jó lenne elkezdeni a másik két nagy volumenű épület, a városháza és a színház homlokzatának a felújítását. Úgy értettem, a tervezés már folyamatban, ha a kivitelezőt is sikerül kézben tartani, és megkövetelni a jó minőségű munkát, továbbá e két épület is szakszerű kivilágítást kap, akkor a Bazárral együtt a városközpont három nagy és jellegzetes ingatlanja építészetileg rendben lesz. Én annak örvendek, hogy a főtéri tetőjavítások során egységes cserepet használnak. A Bazár műemlék épület, a műemlékvédelmi hivatal úgy adta beleegyezését a tetőfelújításhoz, hogy pikkely típusú cserepet használunk. Az építővel közös megegyezéssel minőségi cserepet választottunk. Ugyanez történt a színháznál is, ott az eredeti terv más típust írt elő, de egyeztetve a város, a színház és a kivitelező cég vezetőségével, sikerült elérni, hogy ott is ez a cserépfajta legyen. Láthatjuk, a központban található több épület tetején is ez a típusú cserép van, véleményem szerint ez már egy jelleget ad a városnak. A tetők kezdenek rendben lenni, jöhetnek a homlokzatok.

— Főépítészként miként lehet befolyásolni ezeket a folyamatokat? Hogyan lehet megakadályozni például, hogy kacsalábon forgó paloták épüljenek úton-útfélen?

— Talán hihetetlennek tűnik egyeseknek, de például Németországban nagyon szigorúan szabályozzák az építkezést. Egy ottani barátom házépítésbe kezdett, arra a kérdésemre, hogy milyent tervezett, a válasza egyszerű volt. Négy típus közül választhatott, amelyeken minimális változtatásokat eszközölhetett. Minden tartománynak, régiónak megvan a jellegzetessége. Attól nagyban eltérni nem lehet. Én nem mondom, ez így jó, de valamilyen szinten rendezni, szabályozni kell az építkezéseket. Nálunk az általános rendezési terv és a helyi építkezési szabályzat egy bizonyos szinten kezeli ezt a kérdést, de többnyire csak általánosságokban. Én már többször is javasoltam a polgármestereknek, az általános rendezési tervek megrendelésekor figyeljenek arra, hogy bővebben dolgozzák ezt ki. Ez már a helyi közösség érettségén múlik. A szakemberek bevonásával meg kell találni minden település jellegét, és ezt szigorúan le kell szabályozni. Az erre vonatkozó törvények elég lazák, értelmezhetőek, a különböző szakmai fórumokon is ez a vélemény. Mint általában mindenütt, itt is vannak kiskapuk. Elmondok azonban egy példát, hogyan befolyásolhatja a főépítész a település arculatát. Helységnevet nem említve: engedélyeztetés végett tervet tettek le a hivatalhoz, havasi környezetben sárga műanyag falborítású, kék bádogtetős épületet akartak. Nem a színekkel volt a baj, hanem azzal, hogyan lehet havasi környezetben műanyag falborítást, bádogtetőt tervezni. Az elmegy síkvidéken, mondjuk, egy ipari környezetben vagy a tengerparton. Behívattuk a tulajdonost, megbeszéltük, megértette, és változtattak a terven, a környezetbe illő anyagot használtak.

— Ilyenkor milyen a tulajdonosok viszonyulása? Mert, gondolom, nem egyedi eset az ilyen.

— Nekem ez az egy esetem volt, és amint említettem, megoldódott. Szerintem két fő gond van, és ezzel visszatérek a kacsalábon forgó paloták problémájára. Az első az, hogy országunkban a tervezési díj a munka értékének egy meghatározott százaléka. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb és drágább a ház, annál nagyobb a tervezesi díj is. A másik gond az, hogy sok esetben nem veszik figyelembe az építtető valós igényeit, életvitelét, szokásait. Ezeket figyelembe véve lehet megtervezni, hogy hol helyezzék el és mekkora legyen a fürdőszoba, a hálószoba, hova nézzen a konyhaablak és egyebek. A tervezőnek kell meggyőznie a megrendelőt arról, hogy az ésszerűség legyen a fő érv, és ne az, hogy ,,az én házam a legnagyobb az utcában vagy a városban". Másképp az építkezés is olyan lesz, mint a politika és a futball: mindenki ért hozzá, beszél róla, de kevesen tudják művelni.

Színesebb várost

— Hogyan lehet még javítani a városképen?

— Polgármesteri hivatalbeli kolléganőmnek is elmondtam a következőket: amikor a városháza megrendel egy munkát —– például a térkövek elhelyezése, járdajavítás —, számolni kell azzal, hogy az olcsó megoldás utólag mindig a legdrágább. Jól tudjuk, hogy a közbeszerzési törvény nem jó, hiszen a pályázatok elbírálásánál hetven százalékot számít az ár, és csak harminc százalékban lehet más kritériumokat figyelembe venni, de ha jól meghatározzuk elvárásainkat, például milyen paramétereknek kell hogy megfeleljenek a különböző anyagok, munkálatok, lehet majd válogatni. Hatalmas járdafelületeket térköveztek le a város területén: minden szürke és világos- vagy okkersárga. Mintha az egész életünk szürke lenne. Több száz szín közül választhatunk. És ez színesebbé teheti az életünket. Meg lehetne ezt úgy is csinálni, hogy kész tervet adunk a kivitelező kezébe. Pontosan meghatározva a térkövek formáját, a mintákat, a színeket. Mert ezt nem egy évre akarjuk megcsinálni, hanem többre. Nem beszélve arról, hogy sok helyen már a kövek felülete hámlik, a beton porlad, lassan elölről kell kezdeni az egészet.

— Városközpontunkban jelen van a szürkeség, a tömbháznegyedekben pedig beindultak a külső szigetelési munkálatok, melyek következtében különféle, egymástól elütő színfoltok tűnnek fel az épületek oldalán. Ezzel mit lehet kezdeni?

— Jó kérdés, mert amikor a szigetelések elkezdődtek, bementem a polgármesteri hivatalba — még nem voltam főépítész —, és azt kérdeztem, miért engedik ezt így, ebben a formában csinálni. Én már akkor jeleztem, hogy ez nem jó. Különböző vastagságú, minőségű és nem utolsósorban színárnyalatú ,,foltok" a tömbházak oldalain... Hiába szigeteli le valaki a külső falakat az ő lakrészén, hiszen a termodinamika törvényei szerint nem azokon a falakon, hanem egészen más helyen lesz hővesztesége, az alsó, felső vagy oldalsó szomszédját fogja ,,fűteni". Az Állomás negyedi példa egészen más. Ott szakszerűen ment az egész, hasznos és esztétikus lett. Kár, hogy a lakók — és itt tisztelet a kivételnek — nem ennek megfelelően álltak a program mellé, az önrészük fizetésének elmaradása vagy késlekedése miatt nehéz anyagi helyzetbe hozták a fővállalkozót az alvállalkozókkal és az anyagbeszállítókkal együtt. Bízom abban, hogy ez a helyzet meg fog oldódni, ellenkező esetben veszélyeztetheti más lakótársulások hasonló terveit. Kár lenne, ha a programnak vége szakadna.

Ki a forgalmat a központból!

— Említette, hogy zavarja a szürkeség. Mi az, amit nem szeret még Szentgyörgyben?

— Őszinte leszek: a forgalom. Szerintem csak tetézzük a problémát, ha új parkolókat hozunk létre a városközpontban. Bármennyit hoznánk létre, mindig feltelne, hiszen az autók száma évről évre nő. És tévedés volt a városközpontban ezeket a hatalmas bankszékhelyeket epíteni úgy, hogy nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet. Rengeteg ügyfél van, parkolóhely viszont nincs. Maholnap ez a város teljesen bedugul. Egyéb sincs, csak autó. Meg kell találni a megoldást arra, hogy kivezessük a forgalmat a központból. És akkor szívesebben kiülnek az emberek a vendéglők, kávézók teraszára társalogni, újságot olvasni, internetezni. Az európai városokban — és nem csak — mindenütt látni ilyent. Itt hogy lehet ezt megtenni, ha közvetlenül mellettünk füstöl, zúg el egy autó?

— Apropó, sétálóutca: Zakariás Attila a belvárosi udvarok, a színház mögötti tér felszabadításával alakítana ki ilyet. Ön hogyan látja ezt?

— Nagyon jó ötletnek tartom. Régi épületek vannak ott, sok olyan állapotban, hogy nincs helye a központban. Vissza kell adni a város lakóinak ezt a részt, amely jelenleg el van zárva tőlük. Persze, szűkek ezek az utcák, de lehetnek itt üzletek, vendéglők, teraszok.

— Milyennek szeretné a városközpontot tizenöt év múlva?

— Építészetileg rendezettnek: felújított, bátran színezett, kivilágított épületekkel, rendezett sétányokkal, pezsgő életettel és vidám emberekkel. Örülök, hogy sokan jönnek haza külföldről, a fiatalok is kezdték értelmét látni a hazatelepedésnek. Ennek pozitív hozadéka van városunk életére nézvést. Fontosnak tartom, hogy igényesebbek legyünk környezetünkkel és saját magunkkal szemben, mindenki végezzen jó munkát a maga területén, ez előbb-utóbb meglátszik majd a városon is.