Sajátos módon ábrázolják a gyermekek városukat, főleg akkor, ha ehhez élmények, illetve találékony és alkotó szellemű útmutatók is társulnak. A hétvégi vásári forgatagban a Lábas Házban kínáltak eredeti kézműves-foglalkozást a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai: Bartha Zonga és Vinczeffy Orsolya arra ösztönözte a hozzájuk betérő gyermekeket, hogy úgy ábrázolják Sepsiszentgyörgyöt, ahogyan ők valójában látják.
Papír és ceruza helyett azonban egy vállfát adtak a kezükbe, illetve natúr fakockákat, mohát, tollakat, megannyi színes formájú filcet, öntapadós fóliát, no meg egy ragasztópisztolyt – ezekből a kellékekből kellett tetszés szerint összeállítani Sepsiszentgyörgy egy kis részét, éppen akkorát, mely a vállfa három oldalán elfér. A tágas teremben elhelyezett munkaasztal fölött korábbi, egy júliusi táborban elkészült vállfaábrázolások sorakoztak színes házikókkal, tömbházakkal, a Bazár-sor fölé emelkedő toronyórával, de sok-sok zölddel és madarakkal is. S amennyiben a szubjektív látlelet nem lett volna elég meggyőző, odébb egy plakáton a táborozó gyermekek kézírása, illetve vallomásaik bizonyítják: szépnek látják Sepsiszentgyörgyöt, tiszta városnak, ahol sok a zöldövezet és a fa, ahol adottak a szórakozási lehetőségek, s amelyet könnyű bejárni, megismerni. Persze, arra is van javaslatuk a gyermekeknek, amin éppen változtatni kellene, de ennél fontosabb, hogy teret és lehetőséget kapnak arra, hogy bebizonyítsák nekünk, felnőtteknek, hogy valójában a miénk, színes és sokféle a városunk, és bizony, elfér még egy vállfán is.
