Erdélyből is több zarándokcsoport és személy csatlakozott a budapesti rendezvényhez. Déváról a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei közül százan utaztak az Ister EuroNight vonattal, majd a Corona IC-vel Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel együtt további 700 zarándok. Gyulafehérvárról a székesegyház előtti térről indult 17 résztvevővel és Kovács Gergely érsek áldásával szeptember 7-én a ferences Biciklitúra (FerBiT) küldöttsége Főcze Imre, Bonaventura ferences testvér irányításával, akik 580 kilométer biciklizés után érkeztek meg Budapestre és részt vettek a gyertyás körmeneten. Több plébániai csoport vett részt a NEK-en Székelyföldről is, alábbi összeállításunkhoz háromszéki zarándokokat kértünk, osszák meg élményeiket.
 

Kovásznai zarándokok

A kovásznai Szent István-plébániához tartozó Jánó Árpád akolitus, csoportvezető az előzményekről is beszámol:

– Csaba testvér és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus küldöttsége 2020. január 31-én látogatott Kovásznára. A szentmise végén tudatták a jelenlevőkkel a kongresszus programját, majd egy hangüzenetben Erdő Péter bíboros szólt a kovásznaiakhoz: „Szeretettel köszöntöm a kovásznai híveket, és örülök annak, hogy együtt készülhetünk az eucharisztikus kongresszusra. A jelmondat, amit a szentatya jóváhagyott, így hangzik: Minden forrásom belőled fakad.” Akkor Péter Arthur plébános megígérte, hogy ott leszünk a kongresszuson.

Az esemény után elkezdtük a szervezői munkát, hívtuk és bátorítottuk a kovásznaiakat, és nem csak őket, hogy jöjjenek, vegyünk közösen részt a kongresszuson. Majd jött a világjárvány, halasztódott az esemény, sajnos, halál­eset is történt, mások visszaléptek, de egy csoport kitartott, és tovább készült, hogy az idén közösen ünnepelhessen Budapesten. Így érkeztünk el lassan augusztusig, a komoly készülődésig. Majd meghívást kaptunk Csaba testvér és a Misszió Tours által szervezett különvonatra, és 45 fővel mi is elindulhattunk szeptember 10-én Budapestre.

Pénteken este Sepsiszentgyörgyön ültünk fel a vonatra, ahol már várt minket Budai László és a Misszió Tours csapata, akik végig az úton, oda-vissza segítették az utasokat. Debrecenben Csaba testvér is csatlakozott, végigjárta a hétszáz utast szállító vonatot, hogy meggyőződjön, mindenki jól utazik. Küldöttség várt minket érkezésünkkor a pályaudvaron, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte az érkezőket. Közös üdvözlés és ének után autóbuszokkal szállítottak minket a szálláshelyekre, mi, háromszékiek a Márton Áron Szakkollégiumban kaptunk szállást, finom ebéddel várt a magyar honvédség, majd a Rákóczi Szövetségtől kapott pólóban és kalapban indultunk a Kossuth téri szentmisére és az azt követő gyertyás körmenetre.

Nem tudunk eléggé hálásak lenni a kegyelemért, amelyet azon a napon kaptunk: a szentmise és a több kilométeres szentségi körmenet kitörölhetetlen nyomokat hagyott mindannyiunk lelkében. Másnap korán keltünk és elindultunk az ünnepi zárómisére, hogy láthassuk Ferenc pápát. Mi, akik Háromszékről érkeztünk, nagyon szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen a szentatya járműve szinte előttünk haladt el. Nehéz leírni, milyen érzés volt számunkra megélni a Ferenc pápa által bemutatott szentmisét, imádkozni magunkért, szeretteinkért, az itthon maradtakért. Az ott kapott lelki feltöltődés sokáig fogja kísérni életünket.

Vasárnap délután indultunk haza, hosszasan beszélgetve az átélt eseményekről. Otthon, a kovásznai templom előtt közösen imádkoztunk, hálát adva a mindenható Istennek, hogy együtt lehettünk a kongresszuson, majd Péter Arthur plébános megáldotta zarándokcsoportunkat, és így tértünk haza.
 

Mi közöm hozzád, Názáreti Jézus? (Mk 1,24)

Timár Sándor volt szociáletikus és teológus, jelenleg minőségügyi szakember családos, két leánygyermek édesapja. Tagja volt a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánia csapatának, amelyet Fülöp Szabolcs tisztelendő kísért el. Ő így foglalta össze élményeit:

– A kongresszus maga mintegy 150 éves múltra tekint vissza, a XX. század közepéig évente rendezték meg, kivéve a háborús éveket, majd 1952 óta négyévente egyszer, mindig más-más országban. Központjában, mint ahogy a neve is jelzi, Jézus Krisztus utolsó vacsorai (széder esti) emléke és megjelenítője állt, az Eucharisztia, az Oltáriszentség, amely a katolikus egyház tanítása szerint Krisztus Urunk átlényegült (filozófiai fogalommal élve transzszubstanciális) valóságos teste és valóságos vére. E köré csoportosultak az előadások, tanítások, tanúságtételek és maga a liturgia is.

A világ minden részéről érkeztek katolikus és nem katolikus hívők, püspökök, lelkipásztokok (papok és diakónusok), szerzetesek, szerzetesnővérek, családok, apák, anyák, gyerekek, köztük rengeteg fiatallal. Már a kezdet kezdetén szinte tapinthatóan jelen volt közöttünk a Szentlélek. Figyelemre méltó égi jelnek tűnt, ahogy a kongresszus kezdő miséjén, amelyet a Hősök terén a szentatya küldötte, Angelo Bagnasco bíboros celebrált, a kezdőének gyönyörű Veni Sancte Spiritusa közben az addigi teljes szélcsendben egyszer csak mintha ezer és ezer ventilátort kapcsoltak volna be az égbolton. Erős szél kezdett fújni, amely 3–4 percig tartott, aztán hirtelen megszűnt. Sokunk számára égi jel volt. Büszkeség és felemelő érzés fogott el, amint végignéztem az Andrássy úton álló, ülő széplelkű magyarokon, akik ünnepeltek: összeszedetten, fegyelmezetten és mély hittel ünnepelték a köztünk lévő Jézust. Hétköznap a kongresszus központi eseményei délelőtt a Hungexpo hatalmas termeiben zajlottak: reggeli imádság liturgikus felvezetéssel, tanítások, amelyeket a világ minden földrészéről érkező bíborosok tartottak; mindennap szentmise csodálatos zenei, kórusos kísérettel, melyhez foghatót csak kivételes esetekben hall a halandó. Csemege a minőségi zenét szerető füleknek. Délután fakultatív előadások, tanúságtételek voltak három, esetenként négy helyszínen, ugyancsak a Hungexpo területén. Külön kiemelendő a szervezés. A Hungexpo G és F termeiben sok ezer ember számára tálaltak fel ebédet húsos és vegetáriánus egytálétel formájában. A Kárpát-medence és a világ minden tájáról összesereglett magyar cserkészek biztosították a rendet, eligazítást, segítségnyújtást. Az a teljesítmény – és itt a teljesítmény szó erőteljesen idéző jelbe teendő, mert ez lényegesen több volt annál –, amit ez a kb. 600 cserkészfiú és -lány nyújtott az egész NEK alatt, messzemenően felülmúlta a cserkészetről mint egyik legjobb ifjúságnevelő szervezetről alkotott elképzelésünket. Nagy köszönet, hála és (búr)kalapemelés minden Kárpát-medencei magyar cserkészfiú és -lány előtt! Legyenek büszkék arra a nagy világ- és Kárpát-medencei családra, ahová tartoznak!

Egyébként az egész szervezésről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Egyik szünetben sikerült szót ejtenem egy német pappal, aki elmondta, hogy jelenleg a német egyház ilyen szinten és színvonalon, ahogy a magyarok tették, nem lenne képes megszervezni egy NEK-et. Elgondolkodtató.

Mi közöm hozzád, Názáreti Jézus? Az, hogy hitemmel, életemmel és tanúságtételemmel megvallak Isten és a világ előtt: a NEK egyik legfontosabb és leggyönyörűbb csúcspontját a péntek esti körmenet képezte. A kb. egymillió ember a parlament elől égő gyertyákkal vonult végig a Hősök terére, a 3,5 km hosszú útszakaszon kísérve a kocsin hordozott Eucharisztiát, énekelve, imádkozva és megvallva a világ előtt, hogy Jézus Krisztus az Úr, a Testvér, aki az Oltáriszentségben mindig jelen van számunkra.

A szentatya főcelebrálása a zárómisén csak hab volt a tortán. Történelmi pillanat volt. Az őszintén szolgáló házigazdaság és a hit egyetemességének egészséges ötvözete megmutatta számunkra, hogy keresztény magyarnak lenni még e viharos 21. században is büszke gyönyörűség. Dicsőség és hála a mi Istenünknek!
 

A cserkészek helytálltak

Csiszér Bence, a sepsiszentgyörgyi 14-es számú dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat őrsvezetője a Kárpát-medence minden szegletéből érkező sok száz, önkéntes szolgálatot végző cserkész egyike volt.

– Hálás vagyok a jó Istennek hogy részt vehettem egészségben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, és emellett még Istennek, hazámnak és embertársaimnak is tudtam szolgálatot teljesíteni. A felvonuláson kívül a kongresszus nem minden részlete volt észrevehető a nagyvilágnak, volt dolgunk székpakolással, tolmácsgéposztogatással, zászlós áldoztató kíséréssel, egy sereg más feladattal. A zsolozsma határozta meg a napnak az elejét és a végét. Korán keltünk, későn feküdtünk. Ha ezek után megkérdik, hogyan lehetett bírni, csak annyit mondhatok, hogy ez semmi, mert „minden forrásom belőled fakad”. Amit élményeim közül ki szeretnék hangsúlyozni, hogy az Eucharisztiának ereje van, ami átélhető, ha több ezer ember a koncerten együtt letérdel és csendben imádkozik. Na, ez az én kérdésem: hogy tudna ez megvalósulni az Eucharisztia, Jézus nélkül?
 

Kiértékelés, összesítés

A magyarországi Magyar Kurír katolikus hírportálon Baranyai Béla szerző számolt be arról, hogy a NEK szervezői szeptember 20-án sajtótájékoztatón értékelték a világeseményt Budapesten. Zsuffa Tünde, a NEK sajtófőnöke az esemény számadatait ismertetve elmondta, a kongresszuson 83 országból regisztráltak, többek között Tanzániából, Togóból, Srí Lankáról és Vietnamból is. Korosztályok szerint legtöbben a 16 és 25, valamint a 46 és 54 év közöttiekből voltak jelen. Az ország több pontján volt szeretetvendégség, a fővárosin több mint hatszáz rászorulónak adtak enni. A kongresszus alkalmain, szentmiséin 76 kórus működött közre, a Statio Orbis pápai szentmisén 2100 tagú kórus énekelt. A közösségek szentségimádásán 40 közösség tagjaiból álló kórus végezte a zenei szolgálatot, a hívek 120 papnál gyónhattak. A Hungexpón tartott katekéziseken, tanúságtételeken, szentmiséken és előadásokon öt kontinens 40 országából több mint 60 előadó beszélt a nagyszámú közönség előtt. A családi napra és a KATTÁRS rendezvényére 20 ezer ember látogatott ki. A Kossuth téri szentmisét követő gyertyás eucharisztikus körmeneten 200 ezer körül volt a résztvevők száma. A kongresszust hirdető felmatricázott mozdony 642 ezer kilométert tett meg. A rendezvényre több mint 600 busszal érkeztek zarándokok. A Hősök terén 2000 négyzetméteres színpad épült fel, a kihelyezett kordonok hossza elérte a 10 kilométert, a résztvevők 19 ezer széken foglalhattak helyet. Több mint 600 újságíró adott hírt az eseményről a világ 250 országában. 50 szinkrontolmács működött közre, az önkéntesek mintegy 75 ezer órát dolgoztak, a szolgálatot teljesítők átlagéletkora 33 év volt. A legidősebb, a 82 éves Lelovics Sarolta szülei az 1938-as kongresszuson ismerkedtek meg egymással.