Mintegy hat és fél évtizeddel ezelőtt olyan orvosi egyetemre jártam, amelynek tanárai, professzorai még azokban a gimnáziumokban érettségiztek, ahol a latin és az ógörög nyelv mellett logikát, retorikát és a szép magyar beszéd iránti igényt is tanultak. Nem csoda, hogy nekünk is szép magyar mondatokból felépített előadásokat tartottak, és a vizsgákon tőlünk is elvárták a pontos, szabatos fogalmazást. Ma is emlékszem dr. Kelemen László professzor indulatos szavaira, amikor az egyik vizsgázó kollégámat kioktatta arról, hogy a vezetése alatt álló klinika nem „fertőző klinika”– ahogy véletlenül kicsúszott a száján –, hanem a „fertőző betegségek klinikája”. „Ne akarjunk újítani, rövidíteni helytelenül, ha kell, ha nem!” Aztán példákat hozott fel a nyelvújításkori furcsaságokból, amely szavak egy része – mint például a „virmász”(virágokat mász) szó, amivel a rovar szót akarták helyettesíteni –, hál’istennek nem honosodott meg, de sok szerencsétlen szóalkotás, mint például a szivar szó, megmaradt. Azt még megértem, hogy „szi” (szí(v), de hogy miért „var”, azt már nem – mondotta.
Az utóbbi két évben a Covid-19-járvánnyal kapcsolatos tudósításokat hallgatva, olvasva sokszor én sem értettem, hogy miért var a var, és sokszor gondoltam arra, vajon Kelemen professzor úr most miként vélekedne arról a különleges nyelvezetről, amelyet a tudósítók, újságírók, orvosok, politikusok – kicsitől nagyig – használnak a szép magyar megfelelő szavak helyett.
Kezdjük mindjárt a pandémia szóval, amelyet az orvostársadalom ugyan használ, de a médiumoknak nem feltétlenül kellene, mert átmegy a nagyközönség szótárába is, noha jelentését nem pontosan ismerik. Sokkal érthetőbb és szebb a világjárvány szó! Aztán folytassuk a vakcina szóval, amelynek két jelentése is van: oltóanyag és védőoltás. Mindkettő tökéletes magyar szó, mégis lépten-nyomon azt halljuk: „vegye fel a vakcinát!”, „regisztráltassa magát vakcinára!”, „megérkeztek a vakcinadózisok!” Nos, ezekben a rövid mondatokban nemcsak az oltóanyag vagy a védőoltás használatának hiánya bánt, hanem az is, hogy az előtte lévő szavak sem oda valók. Ha igényesek lennének az azt leírók, kimondók, más szavakat használnának.
Általam mostanáig soha nem hallott kifejezés az, hogy „vegye fel a vakcinát!” Honnan? Talán leesett a földre? A kabátomat, a nyugdíjamat felveszem, de magamat beoltatom. Én a sokat szorgalmazott regisztráltatás helyett is inkább azt írnám, ki-ki „jegyeztesse elő magát”, vagy „kérjen időpontot”, esetleg „iratkozzon fel a védőoltásra”. A „megérkeztek a vakcinadózisok” helyett szebben és egyszerűen azt lehetne tudatni, hogy megérkeztek a védőoltások (vagy az oltóanyag).
Aztán egy másik soha nem hallott, igen-igen furcsa mondattal is találkozom, egyre gyakrabban, ékes példájaként annak, miként honosodnak meg helytelen, szükségtelen „nyelvújítások”: „nem nagy az oltozkodási kedv”. Nekem az oltozkodásról inkább a tűzoltás, mészoltás, gyümölcsfaoltás jut eszembe, mert én ezzel a szóval – bár lassan aggastyánkorba lépek – soha nem találkoztam sem laikus, sem orvosi körökben. Én annak idején beoltottam a gyermekeket (ha volt kedvük, ha nem!), vagy beoltattam magam tetanusz ellen, vagy más szavakkal védőoltást végeztünk, védőoltásban részesítettük az illetékeseket, de sohasem oltakoztunk.
Követtem az interneten azt a vitát, amit neves nyelvészek (Balázs Géza, Lengyel Klára, Horváth László, Minya Károly) és a nyelvészkedők folytattak e szokatlan ige használatnak jogosságáról vagy jogtalanságáról. Nagyon érdekes volt olvasni ezeket, és egészen biztosan igazuk van a nyelvészeknek: „a szó és képzése beillik a magyar nyelv rendszerébe”. Nos, ezen érvektől függetlenül nekem nem mint nyelvésznek, de mint fél évszázadon át gyakorló orvosnak az a véleményem, hogy akár jogos, akár nem az oltozkodni ige használata, ne terjesszük el! Valahogy sérti a fülemet, és gondolom, a másét is. Maradjon ott, ahol eddig volt! Az orvosi szóhasználatban eddig sem volt honos! Ha előfordult volna, a fertőző betegségeket és a járványtant is tanító, nyelvészkedő Kelemen professzor úr biztos nem hagyta volna ki!
Elhangzik az a felhívás is, hogy aki „behívót kap, az jelentkezzen az oltóközpontban!” Amikor én működtem, akkor a behívó a katonai alakulathoz való bevonulási parancsot jelentette. Ha egy oltás esedékes volt, mi értesítettük a szülőket szóban vagy írásban. Igaz, azóta megszűnt a sorkatonaság, feleslegessé vált a behívó szó. Az illetékesek talán úgy gondolják, hogy itt alkalmas lesz használni?
A nyelvészeti jellegű felsorolás mellett elég gyakran előfordul egy igen durva szakmai tévedés is, amikor a járványról beszélők, cikkezők – nem is kevesen – szérumot mondanak, írnak a vakcina helyett (példaként a legutolsó a Semmelweis Hírek 2021. szeptember 2-i számában olvasható). Igaz ugyan, hogy a szérumadás is védőoltás, de passzív védőoltás, amikor a betegségen átesett ember (vagy kórokozóval beoltott állat, néha ember) vérszérumából előállított, tisztított ellenanyagokkal próbálják megkötni a vírust, baktériumot vagy annak mérgeit. A koronavírus elleni védőoltásnál azonban egészen másról van szó! Itt aktív védőoltást alkalmazunk – azaz alkalmaznak – a mostanig előállított, immár több mint hatféle oltóanyaggal, amelyekkel ellenanyag-termelésre serkentik a szervezet védekező sejtjeit. Ezen oltóanyagok neve helyett szérumot írni nagy hiba, s nagy tudatlanságukról tesznek tanúbizonyságot annak használói!
Mindezeket a magam zsörtölődése mellett dr. Kelemen László, a marosvásárhelyi OGYE Fertőző Betegségek Klinikája egykori tudós professzora emlékének is adózva írtam le.
Dr. Nagy Lajos, Sepsiszentgyörgy
