Mózes László
Ez a harc lesz a végső – hirdeti a poros mozgalmi dal, és bizony, szemlesütve sokan akár még el is dúdolnák, csak lenne már valóban fordulópont a liberálisok szombati elnökválasztása. Hiszen a politikusok szavazói arra várnak, legyen már vége a helyben járásnak, s annak, hogy Florin és Ludovic hónapok óta szkanderezik és emiatt lebénult az ország, mintha nem sokasodnának a súlyos társadalmi, gazdasági és egészségügyi problémák.
Nehéz megelőlegezni, ki viszi el a pálmát a liberális pártkongresszuson.
Ötezer küldött dönti majd el, ez a szám már önmagában is borzolja a kedélyeket, hiszen a járványügyi helyzet miatt a lakosság hamarosan szigorításokkal kényszerül ismét szembenézni. Eközben a liberalizmust mímelő pártaktivisták tolongása nem okoz gondot, jöjjenek csak bátran és szavazzanak. Elemzők szerint szinte biztosra vehető, hogy a rendszer és az államelnök stréber kedvence, a lázadó, a szuperhős és a határozott államférfi egyvelegét alakítgató miniszterelnök lesz a befutó, ám mérget mégsem lehet venni Florin Cîţu győzelmére. Noha minden lehetséges kormányzati eszközt bevet a siker érdekében, ellenlábasa, a jelenlegi pártelnök Ludovic Orban három évtizedes tapasztalatára, dörzsöltségére, a párt második, harmadik, negyedik vonalának alapos ismeretére támaszkodik, és magabiztosan hirdeti győzelmét. A nagy kérdés tehát az, hogy ilyen körülmények között melyik fél kerekedik felül? Az, akit a titkosszolgálatok, a háttérben szervezkedők erőteljesen tolnak, vagy az, aki túljár az eszükön, és maga mellé állítja a küldöttek többségét?
Ha Cîţu nyer, kisebbségi kormányzásra kényszerülnek, ám valószínűsíthető a szociáldemokraták csendes támogatása. Persze, ennek ára lesz, de Ciolacu és csapata szép csendesen saját embereit juttathatja majd jó helyzetbe, például a vidékfejlesztési program révén. A liberálisok és a szociáldemokraták ígéretes együttműködése már eddig is körvonalazódott, csupán annyira kényszerülnek majd, hogy a látszat kedvéért olykor bírálják a regnáló Klaus Iohannis államfőt. Igaz, hogy a szociáldemokraták kockáztathatják, hogy szavazóik ellenük fordulnak majd, de a pillanatnyi anyagi haszon fontosabb számukra, mint a távoli célok. Ha viszont Orban győz, ő folytatná a koalíciós kormányzást a kiebrudalt és sértett USR PLUS táborával, ehhez viszont meg kell szabadulniuk Cîţutól. És az államfőnek új miniszterelnököt kell majd jelölnie, vagyis válság válságot követ majd.
Bár az érintettek ígérik, szombattól új korszak köszönt ránk, gőzerővel folytatódik az igazi kormányzás, valójában a nagy liberális tömeggyűlés, a pártelnök megválasztása csupán eljövendő politikai meccsek előjátéka. Béke nem lesz, koalíciós kormányzás kapcsán erre nincs precedens Romániában, s a mostani erőviszonyok is újabb, végtelen csatározást ígérnek. Nem, nem ez a harc lesz a végső, aki pedig cirkusz helyett fejlődést, kiszámíthatóságot és életszínvonal-növekedést kíván, várjon ráérősen, mert egyelőre marad a zűrzavar.
