Most, pontosan a román–magyar alapszerződés aláírásának 25. évfordulója és az RMDSZ marosszentgyörgyi kongresszusa előtt kongatta meg a vészharangot az Információs Hadviselést Elemző Stratégiai Kommunikációs Laboratórium, a LARICS (mint utólag kiderült, tiszta potyára). Pedig az említett laboratórium, mint nevéből is következik („hadviselést elemező!”), leginkább azt szeretné, ha Románia hadat üzenne Magyarországnak, mert akkor igazán munkába lendülhetnének és elemezhetnék a hadviselést.

Erre fel mit látunk? Külügyminiszterünk, Bogdan Aurescu igen szépen szóla az említett 25. évforduló kapcsán, azt állítván, hogy közös érdekeink vannak, és a jövőben prioritás kell maradjon az alapszerződés, valamint a dokumentumok által létrehozott eszközök „teljes kihasználása”. Pedig ha már háborút nem tudunk indítani Magyarország ellen (mert ugye egyazon európai szövetségben, az unióban vagyunk, és ugyanabban a katonai szövetségben, a NATO-ban lubickolunk együtt), beszólhatott volna keményebben.

Ráadásul most a nagyobb román pártok elmentek Marosszentgyörgyre, udvarolni az RMDSZ-nek, ezzel bizonyítván, hogy „egy ágyban” leledznek „az ellenséggel”. Pedig Romániában, akinek füle van, többször is hallhatta, hogy az RMDSZ-t tulajdonképpen Budapestről irányítják. A LARICS a magyar kormány által elkövetett galádságokra derít fényt, és állandóan figyelmeztet a veszélyre, hogy elveszítjük szuverenitásunkat a magyarok miatt, akik társszuverenitást kényszerítenek Erdélyben Romániára.

Világosan látszik, hogy Románia nem szuverén, mert a román állam nem tud főhatalmat gyakorolni a területén (Erdélyben) élő személyek és dolgok felett. (Gondolom, főleg a magyar személyek felett.) A LARICS tanulmányából kiderül az is, hogy példátlan a budapesti revizionista folyamat, amely elsősorban nem a határmódosítást célozza. (Bár ennyi szerencse legyen a szerencsétlenségben…) Különben az itt felsoroltak csak csekély részét képezik a tanulmányban megjelent szövegnek, amelyben részletesen elemzik a magyarok gonosz ténykedéseit. Pontosan leírják, miként is valósul meg mindez.

A magyaroknak szociális-oktatási természetű kezdeményezéseik vannak. Először is támogatják a magyarországi felsőoktatást, amit aztán kiszerveznek az egész „Kárpát Medencébe”, ahol magyarok laknak, így több erdélyi városba is. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium széles körű támogatást nyújt a határon kívüli magyaroknak, amivel azt szeretnék elérni, hogy a „Kárpát-medencei magyar diaszpórát egyesítsék a magyar állammal”. Ilyen eszköz például az óvodaépítés, amiből 79-et terveztek Romániába, 32-t Szlovákiába és 32-t Kárpátaljára (Ukrajnába). Mindezek célja az etnikai elkülönülés (szegregáció), amit a helyi kisebbségek magyar vezetői is támogatnak.

Irredenta jellegű eseményeket szerveznek, ahol a magyar kormány magas beosztású hivatalosságai vesznek részt. Megünnepelték Sződemeteren Kölcsey Ferenc magyar költő születésének 231. évfordulóját is, amelyen részt vett a magyar miniszterelnöki megbízott, az autonómiaügyekért felelős Szili Katalin. Kiemelte (ó, irgalom anyja, ne hagyj el!) a (magyar) nemzeti öntudat erősítésének fontosságát.

A magyar konzulátusok alkalmazottjai romániai településeken ünnepelnek és hangsúlyozzák a magyar állam szerepét különféle felekezetek templomainak restaurálásában/mentésében. Hangoztatják a trianoni szerződés igazságtalanságát, és felszólítják a magyarokat, hogy álljanak ellen a „mesterséges asszimilációnak”. Tudatosítják a romániai 2022-es népszavazáson a magyarok részvételének fontosságát. Azt szeretnék, hogy nőjön mindazok száma, akik magukat önhatalmúlag, jószántukból a magyar nemzet részének nyilvánítják, és mindazon zónák kiterjesztését, ahol a magyar etnikumúak száma eléri a húsz százalékot, ami „törvényességet” ad az autonomista követelések hangoztatásának. Közben a szélsőjobbos Mi hazánk mozgalom is mozgolódik Romániában.

És a LARICS tanulmánya hosszasan sorolja mindazokat a rémséges machinációkat, amelyek segítségével Magyarország a külföldön élő magyarokat támogatja, hogy azok segítségével növelje befolyását Romániában és az egész világon.