A demokrácia ünnepének kiáltották ki, de sokkal inkább hasonlított egy ócska, alacsony színvonalú sportmérkőzésre, ahol minőségi játék helyett bekiabálásokkal, kifütyülésekkel próbálja megsemmisíteni egymást a két tábor.
Az érvek és programok helyett az indulatok ütköztek, és nem az erősebb, a jobb győzött, hanem az, aki jelentősebb háttérrel, nagyobb hatalmi támogatottsággal rendelkezett. Így nézett ki a liberálisok kongresszusa, olyan mélyre süllyedt politikai színjátékot láthattunk, amilyenben az elmúlt harminc esztendő legnehezebb időszakaiban sem volt részünk, de még nagyobb gond, hogy a jelek szerint sem békét, sem nyugalmat nem hoz, a bizonytalanság – a megválasztatott új elnök minden ígérete ellenére – ugyanakkora, mint előtte volt.
A liberális pártban ismét győzött Klaus Iohannis akarata és bábja, Florin Cîţu lett az immár hivatalosan megválasztott elnök. Az államfőnek szabadulnia kellett Ludovic Orbantól, aki megérezte a hatalom ízét és kilépett a fentről érkező parancsok feltétel nélküli végrehajtójának szerepéből. Iohannisnak olyan miniszterelnök kell, aki mindig, minden körülmények között követi útmutatásait. Ezért volt szükség az elmúlt hónapok cirkuszaira, amellyel nemcsak az ország vezetésében idézett elő szinte feloldhatatlan válságot, de kedvenc pártjának népszerűségét is sikerült soha nem látott mélységekbe taszítania. Új emberrel új lendületet kap a párt, így sikerül majd nyertessé tenni 2024-ben, hangoztatták egyszólamban szombaton a Cîţu-párti liberálisok. Csakhogy kérdés, mindehhez elegendő lesz-e a rendelkezésükre álló megszámlálhatatlan sok pénz. Mert az tény, hogy népszerűségük visszaszerzését a hatalmas uniós támogatásra és az itthon elkülönített Saligny-program forrásaira alapozzák. Ehhez azonban kormányozni kellene, lehetőleg valamilyen többséggel.
A liberálisok megválasztották új elnöküket, a patthelyzet azonban marad. Hiába jelentette ki Cîţu, hogy visszavárja az USR-seket a kormányba, hogy tárgyalt és tárgyal velük, azok azonnal cáfolták és újra megerősítették, nem hajlandóak őt elfogadni kormányfőnek. Persze ez még változhat, ha náluk is lezárul az elnökválasztás, de olyan súlyos, végletes kijelentések hangzottak el mindkét oldalról, melyeket nehéz lesz feloldani. Jelen pillanatban kicsi az esélye eme szövetség újrafűzésének. Legvalószínűbb a kisebbségi kormányzás, a szociáldemokraták hallgatólagos parlamenti támogatásával. Ez megfelel majd a PSD-nek, jelentős pénzforrásokhoz juthatnak, de nem kell számolniuk az esetleges kormányzási baklövések, kudarcok következményeivel, nyugodtan növekedhetnek, erősödhetnek a következő választásokig. A liberális–RMDSZ-es kormányzás azonban kényszerpályára kerül, hisz ilyen körülmények között elképzelhetetlen az ígért és oly szükséges reformok megvalósítása. Újabb három év stagnálás, vegetálás jöhet, kompromisszumos beruházásokkal, melyeknek hála egyesek jól megszedhetik magukat, de jelentős és lényeges fejlődést nem hoznak Románia számára.
Túlzottan bizakodóak voltak Klaus Iohannis előrejelzései, hogy majd a két pártkongresszus után minden megoldódik. Győzött akarata és csapata, de könnyen lehet igaza lesz a vesztes Ludovic Orbannak: pirruszi ez a diadal.