Mit számít, hogy pár hete egyre rémisztőbb ütemben tombol a koronavírus negyedik hulláma, az összeomlás felé tart az egészségügyi rendszer, hegy alatt abrakolnak a döntéshozók, siralmas az átoltottsági arány, lassan egekben az árak? Nekik a legfontosabb dolguk a bizalmatlansági indítványokkal való zsonglőrködés.

Tény, hogy a Florin Cîțu vezette jelenlegi, nemrég alaposan megkarcsúsodott kabinet távolról sem áll a helyzet magaslatán – tisztelet a kevés kivételnek, amelybe ez alkalommal az RMDSZ tárcavezetői beletartoznak. Most mutatkoznak meg igazán a nyári halogatások, elhibázott döntések, a koalíción belüli feszültségek, a pár hete elkezdődött kormányválság, és nem utolsósorban, a sok esetben kizárólag önös vagy pártérdekeknek alárendelt működés hatásai, amelyeket az utolsó száz méteren eredményesen kivédeni lehetetlen. Távolról sem elrugaszkodottak tehát a kormány megbuktatására irányuló törekvések, viszont sikerük esetén gyakorlatilag semmire nem jelentenek megoldást, mindössze mélyítik a politikai válságot és az országirányítás körüli zűrzavart.

Ne tévesszen meg senkit az, hogy a koalícióból kiugró Mentsétek meg Romániát–Szabadság, Egység, Szolidaritás Pártja Szövetség (USR PLUS), illetve a szociáldemokraták – a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) támogatását élvezve – esetleg hajlandóak pillanatnyilag összefogni a kabinetmenesztés kedvéért. Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy a buktatás nagy pillanatának elmúltával egyhamar rendeződik a kormányzás helyzete. Árulkodó jel, ahogyan a Szociáldemokrata Párt (PSD) a két indítvány kapcsán lavírozott, és amely során egyértelművé vált, hogy Marcel Ciolacu alakulata kizárólag a saját érdekei mentén cselekszik, és ugyanezt teszi majd egy esetleges kormányalakítás esetén is. Persze, ha egyáltalán eljutnak odáig. Ne feledjük, a Cotroceni-palotában továbbra is az a Klaus Iohannis az úr, aki – ha csak egy módja is van rá – juszt sem ad kormányalakítási megbízást a PSD-nek. Amely párt kapcsán egyébként eléggé kérdéses az is, hogy komolyan kormányzásra készülnek-e? És ha igen, tényleg ennyire fáj nekik az ország és népük sorsa, vagy csak a hatalom megszerzése a cél? Ugyanis, ha valóban ilyen nemes érzések vezérelték őket eddig is, a törvényhozásban is bőven lett volna alkalmuk – a kormány szapulása mellett – például járványügyben vagy gazdasági kérdésekben lépni, a többi alakulat számára is elfogadható jogszabályokat kiötölve és beterjesztve.

Mindent összevetve, egyelőre egy biztos: nekünk itt a végeken semmivel sem jobb vagy könnyebb, mindegy, hogy melyik társaság kapaszkodik éppen fel a bársonyszékekbe, ezért kár is fáradnunk a kormány esetleges bukását megünnepelni.