Ragyogó napsütésben zajlott a rendezvény, mely közös imával vette kezdetét, majd Sikó-Barabási Eszter tanítónő vezetésével néhány pedagógus eljátszotta Szent Mihály legendáját kicsik és nagyok örömére, okulására.

Ezután elkezdődtek a bátorságpróbák, melyekből idén nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is kivették részüket, minden iskolai osztály és óvodai csoport a szülői közösséggel együtt birkózott meg az ügyességi feladatokkal. Kötélhúzás, zsákban ugrálás, limbó, pingponglabdák egyensúlyozása kanálon, kígyózás, staféta, egyensúlyozás billegő pallón, sárkánydobálás bojtorjánnal és más hasonló próbák kiállása nyomán fehér bátorságkavicsokat szereztek a résztvevők, hogy azokat Szent Mihály mérlegének serpenyőjébe helyezve a jóság végül legyőzhesse a sárkány nagy fekete gonoszságkövét. A próbákat vidámság, közös éneklések kísérték, akiknek pedig nem volt kedvük részt venni a játékokban, kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek ezen a gyönyörű őszi napon.

Később az osztályok és óvodai csoportok közös étkezésekre ültek össze a zöldben, és ahogy a tányérokról elfogytak a finom falatok, elhalkult a gyermekzsivaj. Ebéd után a pedagógusok és szülők nagy része közös beszélgetésen vett részt a főépületben, a gyermekek és az őket felügyelő felnőttek pedig folytatták a játékot, barátkozást a szabadban. A beszélgetésen a közösséget érintő fontosabb témákról esett szó, végezetül pedig megfogalmazták azokat a következtetéseket, megoldási lehetőségeket, melyek eredményesebbé tehetik tevékenységüket a jövőben.

Ez az évkezdő rendezvénye a közösségnek, mellyel az iskolai tanév is elkezdődik – mondta lapunknak Varga Zsuzsa egyesületi elnök, majd arról is tájékoztatott, hogy a jelenlegi sepsiszentgyörgyi Waldorf-közösséget két magyar és egy román nyelvű óvodai csoport, valamint kilenc iskolai évfolyam alkotja, nulladiktól nyolcadikig minden évfolyamon van egy osztály. Szent Mihály legendájából kiindulva a gyermekeknek „magukba kell zárniuk a fényt, és össze kell gyűjteniük a bátorságukat-erejüket ezen az ünnepen ahhoz, hogy rá tudjanak hangolódni az ezután következő egyre sötétedő időszakra, amely adventig tart, és amelynek végén majd újra megjelenik a fény”. Varga Zsuzsa szerint más, intézményszerűen működő közösségekhez hasonlóan nekik is vannak gondjaik, de ezek jelenleg inkább a vírushelyzettel kapcsolatosak, nem a Waldorf oktatási rendszer gondjai.

Szonda Kinga tanárnő lapunknak elmondta, hogy idén ballagtak el az első nyolcadikosaik, akik közül mindenki abba a líceumba jutott be, ahová szeretett volna. Bízik benne, hogy ugyanolyan sikerrel végeznek majd a további évfolyamok is, de a távoli cél az lenne, hogy líceumi osztályokat is indíthassanak, mert jelenleg csak Kolozsváron van magyar nyelvű Waldorf-líceum. Ehhez elsősorban olyan tanárok kellenének, akik vállalják azokat a kihívásokat, melyek ezzel a munkával együtt járnak – fogalmazott.

Újdonság volt az idei rendezvényen, hogy a kicsiknek és a felnőtteknek is az 5–8. osztályos diákok szervezték meg a bátorságpróbákat – számolt be lapunknak Papp Jutka tanítónő, aki tagja az országos Waldorf szövetségnek. Saját szerepe ebben a szövetségben, hogy összefogja az erdélyi magyar Waldorf-iskolákat, melyeknek a hazai és a magyarországi Waldorf-közösségekétől is eltérő a helyzetük. Mióta bekerült a szervezetbe, azt a merész álmot dédelgeti, hogy képzési központtá váljék a sepsiszentgyörgyi szervezet, idén nyáron sikerült is tartani Illyefalván egy képzést az erdélyi magyar Waldorf-pedagógusoknak magyarországi segítséggel, a szövetség támogatásával. Ennek tagjaiként könnyebb támogatást szerezniük bármilyen kezdeményezésre, és részt vehetnek bizonyos törvények meghozatalában is – magyarázta, reményét fejezve ki, hogy a jövőben még jobban kinövi magát a szentgyörgyi Waldorf-közösség.