Azt hihettük, kész a forgatókönyv, amellyel elcsitítják a belső kampányok hevében felfokozott indulatokat, hetek kérdése csupán, és minden visszatérhet a normális kerékvágásba. Ilyen, válságoktól terhes időszakban ezek a hetek is drága árnak tűntek, ám Istenem, így játsszák a nagypolitikát.

Aztán egyre hevesebb lett az acsarkodás, az egymásra mutogatás, mindkét oldalról repkedtek a teljesíthetetlen feltételek és a megbocsáthatatlannak tűnő kijelentések, mind kétségesebbé vált, hogy ekkora háborúból lehet-e még béke. Dehát, gondolhattuk, a politikában bármi előfordulhat, a mai halálos ellenség holnap barát lehet, minden bizonnyal ez mind a nagy liberális taktika része. Megvolt a győzedelmes kongresszus, érvényesült Iohannis akarata, Cîțu lett az elnök, ám már a diadala első óráiban feltűnt: a nagy nyertes összevissza beszél. Egyik pillanatban tárgyalni hívta az USR PLUS-t, a következőben gyalázta őket, a szélsőséges AUR szövetségeseinek nevezte, előbb teljesen elhatárolódott a szociáldemokratáktól, majd kijelentette, minden parlamenti párttal tárgyalnak a lehetséges együttműködésről. Keddre kiderült: sem Iohannisnak, sem Cîțunak nincs terve arra az esetre, ha Románia megmentői, látva fölényes győzelmüket, nem kunyerálják vissza magukat a kormányba. Lassan tovaszállt a magabiztosság, Cîțu válaszok hiányában már saját sajtótájékoztatójáról is kirohant, hisz kiderült, mit sem érnek a szép, megnyugtató szavak, a számok, a parlamenti matematika azt mutatja: buknak, ha szavazásra kerül sor.

Most már a kármentésen agyalnak, azon, hogyan tarthatják meg a hatalmat ilyen körülmények között is. Az USR PLUS belső választása után, hétvégén lesz még egy tárgyalási kísérlet, de ismervén a végletes álláspontokat, nehezen hihető, hogy egyezség születik. Aztán bukik a kormány, de lehet, lemond a miniszterelnök, hogy Iohannis újra jelölhesse, nem a biztosan vesztes első alkalommal, hanem másodjára, mikor az előrehozott választások réme miatt nagyobb eséllyel megszavazhatja a parlament. Bár ki tudja, még az a csoda is megtörténhet, hogy nem.

Hónapokig elhúzódó kormányválságra kell berendezkednünk, pedig tombol a járvány, nyakunkon a tél az elszabadult energiaárakkal, felelős, hozzáértő kormány számára sem lenne kis kihívás kezelni a rendkívül nehéz helyzetet. Immár egyértelmű, politikai kalandorok irányítják az országot, a megszerzett hatalom mámorában mind többet akarnak, és könnyen lehet, beletörik a bicskájuk.