Szerencsére nálunk a dühöngő jogállamiság miatt fel sem vetődött az, hogy ne kapjuk meg, mint az arra érdemtelen Lengyelország vagy Magyarország. Azt, hogy Románia közel harmincmilliárd eurót kap, már régóta rebesgették. Sőt, eredetileg arról volt szó (Iohannis szájából kifolyólag), hogy 80 milliárdot adnak, de úgy néz ki, abból máris elpárolgott 50, mert a tőke bizony illékony.

A most beharangozott összeg is szép pénz. Fele „ajándék”, fele pedig kölcsön, amit ha szorul a kapca, akkor az ajándékból esetleg vissza tudunk fizetni, az uniótól kapott pénzeket általában úgysem tudjuk elkölteni, mivel azokat sokkal nehezebb elsinkófálni, mint azt, ami itthon terem adólejeinkből.

Érdekes, hogy a nagyasszony pontosan akkorra időzítette hozzánk repülését, mikor a Iohannis pártja megválasztotta Iohannis kormányának főnökét Iohannis pártelnökének is. Így aztán mondhatja, hogy az ő pártja és az ő kormánya szerezte és kapta a sok pénzt, mert nagyon ügyesek voltak. Ebből majd mindent megoldanak, amit harminc év alatt mindenki csak ígért. Azért, hogy zsebre vághassuk a sok pénzt, amit adtak a Helyreállítási és Fejlesztési Tervnek nevezett program megvalósítása érdekében, megígértük, hogy mindenféle reformokat hajtunk végre. Bár félek, hogy például a nyugdíjreform következtében nem a speciális, hanem a minimális nyugdíjakat fogják megnyirbálni.

Nem csoda, ha önti hozzánk a pénzt az unió, mikor nekünk olyan államférfijaink vannak, mint Iohannis, akinek még a tavaly odaítélték a Nagy Károly-díjat, de sajnos a koronavírus-járvány matt nem tudták vele megdobni, csak most. Többek közt azért kapta, mert: „Romániát pro-európai úton vezeti, amely a jogállamiság értékein alapszik”. A kisebbségi jogok védelme, no meg az együttélő nemzetek egyenjogúsítása terén végzett áldásos tevékenységét inkább ne is említsük. Némi magyarellenes kirohanásai ugyan voltak tavaly, de az semmiség, mert a többi kisebbségieket egyáltalán nem támadta. A díjazottak olyanok, akik hozzájárulnak az egységes, békés Európa megvalósításához, és az államok közti együttműködéshez. És mi állandóan tudjuk, hogy kivel kell és kivel nem kell kollaborálni, úgyhogy például a Visegrádi 4-ekkel – mert azok rosszak – nem szabad. Iohannis tudja ám, hogy csakis azt szabad tenni, ami a magas portának Brüsszelben tetszik. Ursula asszony tudta, hogy a pénz, amit most papíron elhozott, egy jogállamiságot gyakorló, demokratikus kormány kemény kezébe kerül. Iohannisnak és Cîțunak nem reszketett a keze, mikor a papírt átvette, bár most mindkettőjüknek reszkethet a gatyája a bizalmatlansági indítvány miatt. Mikor aztán Ursula elindult tőlünk, és repülője orrát a Balkán felé fordította, a képviselőház döntő kamaraként elutasította a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetéséről szóló törvénytervezetet, amely nagyon európai, liberális és haladó, csak nem a hithű vallásos románok számára. A leszavazás ellenére Ursula asszony nem szólt vissza, hogy vissza a pénzt, mert az európai normákat megsértette Románia!

Közben felgyúlt a konstancai kórház intenzív osztálya. Nem csoda, ha a betegek nem akarnak kórházba menni, és félnek az oxigénterápiától. Lám, ismét az oxigén volt a hibás az újabb katasztrófáért. Most szokás szerint keresik a többi vétkeseket is. A volt egészségügyi miniszter a korábbi Piatra Neamț-i kórháztűz után megmondta: mindannyian hibásak vagyunk. Így oszlik a felelősség, és 20 millió embert nem lehet felelősségre vonni.

Az elnök Iohannis most a konstancai eset után azt mondta, hogy az állam kudarcot vallott abban az alapvető küldetésében, hogy megvédje állampolgárait. Sokan feltették a kérdést: de akkor hogy is van ez? Államunk feje (államfője) nem véletlenül Iohannis?, és nem az ő kormánya vezeti-e az államot? De úgy látszik, ha az állam kudarcot vall (ahogy Iohannis mondta), azért csakis az állam a hibás, és nem azok, akik vezetik.